Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
158 Magyar orvostörténeti adattár Az V. artikulus azt mondja, hogy «valamint hogy Fehérvárott, Pápán és több fő várasokban az igaz Romai Katolika hiten kivűl lévők a böcsülletes czéhekbűl kirekesztetnek : úgy ezen püspöki Mezző Yárasunkban lévő Barbély czéhbe csupáncsak Pápisták fogadtassanak be». . . XIV. artikulus : «Senki a mesterek közzűl ezen sátoros ünnepnapokon, úgymint karácsony, húsvét, nagyboldogasszony és Űrnapjain a medenczéjét ki ne tegye, egyéb aránt érdem szerént megbüntessék». XX. art.: Minden újonnan felvett mester az oltárra egy font viaszgyertyát tartozott adni. XXI. art.: Ha valamelyik mesterember meghal, akkor a céhmester köteles volt az összes mesterekhez táblát bocsátani (v. ö. Linzb. II. 56.) és céhestül égő szövétnegekkel a temetőbe kikísérni, hasonlóképen ha valamely a céhen kívül, igaz római hiten levő személy meghal és a céhet a temetőbe kísérésre fölkéri, akkor is kötelesek kikísérni, feltéve, hogy az illető egy forintot fizet stb. (Nemzeti Múzeum.) 425. 1761. Schraud Ferenc, a pesti egyetem jeles tanára született ez év május 14-én, Pesten. Apját, anyját már gyermekkorában elvesztette s egy nemeslelkű szerzetesnek, Konrádi Norbert páternek köszönhette, hogy a középiskolát sikerült elvégeznie részint Pesten, részint Debrecenben, Kolozsvárt és Vácott, mindenütt kitűnve elsőrangú nyelvtehetségével és szorgalmával. Magosabb tanulmányait Pesten, Bécsben és Lembergben végezte. Egy darabig Szegeden praktizált, majd 1792-ben az egyetem rendkívüli tanára lett a sebészek számára létesített elméleti orvostani tanszéken s nemsokára az államorvostani tanszékén is. (Ő adta ki 1795-ben a törvényszéki orvostan első tankönyvét ; v. ö. MOE II. 193.) 1794-ben a szerémi pestis kitörésekor kiváló szolgálatokat tett a járvány behurcolása ellen s ezért a magyar nemességgel jutalmazták, később pedig a bukovinai járvány alatt (1. MOE II. 175.) tett hasonló teljesítményekért királyi tanácsosi címet kapott. 1802-ben országos főorvossá neveztetvén ki, tanári állásáról lemondott. 1806-ban a dunántúli tífuszjárvány megfékezésére kiküldve, maga is megkapta a bajt és március 18-án Vasvárott belehalt. Arcképét és irodalmi dolgozatainak teljes jegyzékét 1. Högyes, 144. Nem érdektelen, amit Horvdt István, Schraud halála után (1806 aug. 4) ír az ő Mindennapi c. naplójában : «Eggenberger holtában kezembe adatott ime’ (ím ez a) jegyke (gyászkeretes nyomtatott meghívó, Ir. K. XXIV. 205) : «Invitatio ad orationem publicam qua Francisco Xaverio Schraud protomedico regni Hungáriáé parentabit Franciscus Bene professor medicinae, die 7. augusti hora 5-ta post meridiem in Palatio R. Universitatis». Mihelest Schraud halálának híre futamo- dott a múlt télen, Bene azonnal jelentette e végtisztölet megadására való készségét a főiskola igazgatójának (a rektornak), ki is dicsérten dicsérte a szándékot. Azomban nemsokára megbetegedett ezután halálosan a buzgó oktató (Bene) s kevés héja vala, hogy önmaga is e végső tisztöletre alkalmatosságot nem nyújtott valamellyik tanítótársának : így tehát részéről célának végbevitele lehetetlenné vált. Azóta minden társai hallgattak s ki hagyták volna halni a tudós polgárnak s kegyes jótévőjöknek emlékezetét,1 szinte úgy valamint Szening úrral, ki dekánusi hivatalt viseltében tette le emberi adóját, bántanak. Egy hónap előtt öszve akadtam Eggenbergernél fölgyógyulta után Bene Ferentz úrral : mind én, mind a könyvárus úr kértük vala, hogy fogna újra hozzá régi szándékához : örömest vette kérésünket, s ihol ! már a meghívást is olvassuk. Vajha szorgalma és buzgó példája fölébresztene valakit tanítótársai közül, ki megfontolván Szening úrnak számos érdemeit, dicsérőjévé lenne a szomorú atyának, ki olly hamar egymás után egyetlenegy fiát, leányát és munkás feleségét meghalni látta . . . Magvarúl így lehetne talán készíteni a meghívó jegykét : «Alázatos meghívás azon halotti beszédre, mellyel tekintetes Schraud Ferentz Urnák a végtisztöletet megadja Bene Ferentz Ür, az orvoslásnak tanítója Pesten, augustus hetednapján délután 5 órakor a főoskola épületében». 426. 1761. Utcák tisztántartása. — «Némely falusi lakosok a ganéjokat marhájoknak a közönséges útzára és másoknak járó helyekre hánnyák . . . (ezért) a nemes embert 6 forintig, a paraszt embert pedig 3 forintig (esetleg 1 V. ö. Schraud kelletlenségeit Rácz Sámuellel és néhány más tanártársával : Gvőry OKT. 199.
