Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 157 Az Orvosi Füvészkönyvben itt-ott néprajzi szempontból is találunk érdekes megjegyzéseket, sőt olyanok is akadnak, melyek mai orvosi tudásunk területébe is belevágnak. így például a 400 oldalas könyv egyik helyén (282) azt írja, hogy «Magyarországon nem kis nyomorúság az, mikor a káposztának szűki van, mert mivel télenn a szegény emberek, kivált falukonn, leginkább bésózott sertéshússal s más nehéz eledelekkel élnek, a vérek megcsípősödik és ha bőven káposztát nem ehetnek, tavaszszal kimutatja magát a vérsenyvedés, a skorbút, és uralkodó nyavalyává leszsz. És talám vagy ezenn az okonn, vagy méginkább azért, hogy itt tudják azt igen szépenn és igen jóízűenn elkészíteni : némeljek a káposztát Magyar Ország címerének nevezik». A cikória-kávé ősrégi használatát bizonyítja az a megjegyzése (301. 1.), hogy «a mezei katáng (cikória) gyökerét megszáraztva és megpergelve kávé helyett is szokták inni és a mi időnkben egész fábrikák állottak fel, meljek iljet készítenek, de a kávénak tulajdonságiból ebbenn semmi sincs.» A fájós fogaknak hvoscyamus-magvak füstjével való kezeléséről (169) azt mondja, hogy «van más ártatlanabb módja is a fogfüstölésnek, melj által, amint mondják, a fájó fogból a férgek, meljek a fájdalmat okozták, kihullanak. Ez így megyen véghez : eleven szénre csalmatok-magot hintenek s azt egy tállal háborítják, hadd járja meg a füst ; kevés idő múlva felfordítják a tálat, meljet már a szenvedő béborított fővel készenn vár és a száját reája tátja, a tálba pedig az alatt meleg vizet töltenek. Nemsokára szűnni kezd a fájdalom s mikor a beteg elveszi róla a fejét, a víz szinénn eggynéhány sajtféreghez hasonló vékony szálacskák úszkálnak, meljekről azt hiszik, hogy azok a fogból kihúllott férgek. A mesének megfejtése ez : minden apró magvak a tűzben kipattannak külömbkülömb formákra ; a csalmatok magva oljanná leszsz a kipattanással, mint egy kis sajtféreg... A fogfájás megszűnt, mert a mérges pára csábúlttá tette az ember fejét és érzését, de miheljt abból kijózanodik, a fogfájás is visszajő.» (Y. ö. MOE III. 263 ; magyar adat 1676-ból.) 421. 1760. Gyógyszerészek doktorkodása. — A két lőcsevárosi sebész (Pallays Ignác és Roth József Kristóf ; v. ö. MOE I. 78. és 362.) följelenti Lang István ottani gyógyszerészt,1 hogy külső kezeléseket végez, sőt sebészi beavatkozásokat is («welches noch niemals erhöret worden und schnür stracks wieder die hohen Verordnungen Ihro kays. kön. Mayestät laufet»). Ehhez járul még, hogy a város polgárai közül sokan pénzért borotválgatnak s e konkur- rencia miatt ők alig tudnak megélni. Kérik a város tanácsát, hogy védelmezze meg az ő privilégiumjaikat. 422. 1760. Pestis. — A Moldva és Oláhország felől fenyegető pestis ellen Máramarosban és Erdélyben teendő óvóintézkedések elrendelése. (Linzb. II. 372.) 423. 1760. Katonai újoncok sorozása dolgában királyi rendelet írja elő, hogy az újoncok legalább öt láb és két hüvelyk magasak legyenek és a vizitálás ne nyilvánosan, hanem zárt helyiségben történjen. (Linzb. II. 375.) A következő év elején (febr. 12) azt is elrendelik, hogy azokat az újoncokat, kik öncsonkítással (hüvelykujjuk levágásával stb.) akarják kivonni magukat a katonai szolgálat alól : a tett elkövetése helyén állítsák nyilvános pellengérre és szállítsák őket Péterváradra vagy Temesvárra, tízévi kényszermunkára. (U. o. 376, 378.) Az öncsonkításra vonatkozó további rendeleteket lásd még ugyanott a 765, 773, 775, 789 és a III. kötetben 685, 686, 808 lapon. 424. 1760. Sebészek céhlevele. — Padányi Bíró Márton veszprémi püspök céhlevelet ad az ottani borbélysebészeknek (ő volt Vezsprém városának földesura). A szabályzat érdekesebb pontjai : Szűz Mária fogantatása ünnepén kötelesek misét szolgáltatni, minden mester köteles elmenni az offertóriumra (ellenkező esetben 2 frt büntetés) ; szintúgy kötelesek minden processzión megjelenni (különben 1 frt büntetést fizetnek). Továbbá minden kántoron egy szent misét szolgáltassanak, «melly négy Misék közzűl kettőt a ki-múlt hívekért, kettőt az élőkért, egyikét ugyan Boldog-Asszonyrul, másodikát Keresztelő Szt. Jánosrul, harmadikát Szt. Mihály arkangyalrul és végre negyedikét Sz. Kozma és Demjén mártírok és orvosokrul» (v. ö. MOE II. 84, 85). E misére mind a mesternek, mind a legényeknek el kellett menni (különben 1 frt büntetés). 1 Lőcse város levélt., XII. oszt. 188/41, 1760. aug. 16.
