Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
156 Magyar orvostörténeti adattár várakozásukban azonban csalódtak. A könyv példányai ott nyirkosodtak D. református parochiájának kamarájában, a közönség csak gyéren vásárolta, a főiskola pedig nem fogadta el tankönyvül, ami sok keserűséget okozott a két szerzőnek. Fazekas még 1815-ben (Diószegi halála után) is nagy panaszosan azt írja, hogy «. . . Már akkor (1805-ben) minden figyelmünket a fák, füvek és virágok vonták magukra egész 1807-ig, midőn t. i. boldog emlékezetű sógorommal sok vajlódúsok után nagy reménvségű leányunkat, a Fü- vész Könyvet elszűltük, kiben minekutána megcsalattatásun- kat (csalódásunkat) általlát- tuk, kedves sógorom ugyan húgának, az Orvosi Füvész- könyvnek világra bocsátásával akart amannak becsülletet szerezni, de ebben sem érvén örömöt, elment a Természet Urához, hogy tőlle nemzetünknek a természet eránt érzékenyítő lelket kérjen» . . . Maga Diószegi nemes engesztelődéssel és lemondással ekképen igyekszik magyarázni könyvük sikertelen pályafutását.: «Mikor a könyvíró valamely munkát kinyomtattat, mely felől előre képzeli és reményű, hogy az kedvességet talál a hazábann, azután pedig kevés idő múlva látja, hogy az ő munkáját nem sokra becsülik: ha abban az állapotbann elszégyenli magát és megszomorodvánn panaszra fakad, vakmerő merészséggel háládatlanoknak nevezi haza- fiajit, vádolja őket a tudományok és a közjó eránt való érzéketlenséggel, ... az iljen pa- naszolkodása és a nemzetre való terhelődése a könyvírónak mindenkor igazságtalan és a hazát méltatlanul sértegető rágalmazás. Mert ha az ő munkája kelletlen, annak soha sem a nemzet, hanem mindenkor ő maga az oka . . . (mert) a nemzet gondolkozása módjára nem figyelmezett, annak hajlandóságát, tetszését, ízlését nem esmérte és osz- tán ahoz magát nem szabta, hanem a maga ízlését akarta a nemzetre tukmálni.1 Annyi bizonyos, hogy az Orvosi Füvészkönyv sokkal kelendőbb volt a Magyar Füvészkönyvnél, sőt orvosi vonatkozásai miatt idők folyamán valóságos családi könyv lett belőle. A «praktika rész» tanácsadásai meghódították az embereket, a hozzáfűzött növénynév-lajtsromok pedig nyelvészeti tekintetben is nagyon érdekesek. Sajnálatos, hogy Diószegi már nem érhette meg könyvének hódítását, mert ennek megjelenése után négy héttel meghalt. Diószegi Sámuel Orvosi Füvészkönyvének címlapja. 1 Orvosi Füvészkönyv (1813), előszó.
