Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 119 szerepe (u. o. 132—138.). — k) Vesztegzárvonalak Dunántúl és innen. Egészség- ügyi királyi biztosok (gr. Eszterházy János, gr. Balassa Pál, gr. Berényi Tamás és gr. Károlyi Sándor kinevezése) az ország különböző kerületei számára (u. o. 138.). -— l) A dunántúli részek védelmére Győr megye által kidolgozott tervezet. A pestis Debrecen városát is ellepte (jún. 7. ; u. o. 141—143.). — m) Hajóváltási állomások kijelölése Bécs-Belgrád között : Bécs, Szőny, Vác, Dunaföldvár Baja, Futak, Belgrád, Halálbüntetés a járvány eltitkolóira (u. o. 144., 145.). — n) Rendelet a dunáninneni kerület sóellátása dolgában. Nyitra megye nagy részében megszűnt a járvány (u. o. 145.). — o) Részletes utasítások gr. Balassa Pál és gr. Eszterházy János, dunáninneni és dunántúli egészségügyi biztosok (commissarii sanitatis) számára (u. o. 145—152.). — p) A helytartótanács, Pozsony megye egészségügyi viszonyainak megvizsgálására kiküldi Mayer orvost, Keyntz és Settele sebészek kíséretében (u. o. 152, 158.). q) Messziről felismerhető megkülönböztető jelek a betegekkel foglalkozó személyek (orvosok, sebészek, papok, járvány szolgák stb.) számára : kék és vörös posztóból vágott keresztek a mellkason, a vespillók számára jobbról és balról S és K betűk (Seuch—Knecht) kék posztóból, továbbá kereszttel ellátott botok. A budai tanács megjegyzi, hogy a papok, orvosok és sebészek megtagadták e jelvények viselését, mert gúnyolják őket (u. o. 153, júl. 12.). — r) Vesztegzár Tornácon, Vecsén, Sellyén; a Lajta és Morava folyók elzárása (u. o. 155, július).—s) Morvaország és Szilézia óvóintézkedései a magyarországi járvánnyal szemben (okt.— dec., u. o. 159., 165., 166.). A pestis megjelenése Csetneken. Sóraktár Tokajban (u. o. 163.). Az udvari hadi tanács rendelkezései a katonaság teleléséről (u. o. 164.). — t) Nagyszombatban megszűnt a járvány (dec. 22.; u. o. 166., 167.). — u) Hódmezővásárhelyen ebben az évben meghalt pestisben 2383 ember, Szentesen 1099, Csongrádon 43, Mindszenten 33. Egy hivatalos irat szerint Csongrád- megyében hat néptelen község van. (Zsilinszky, II. rész, 85.) 294/a. 1739. Pestis. — Léva környékén az 1739. év vége felé jelentkezett a pestis, 1740 közepén pedig Körmöcbánya vidékére is elterjedt s a vármegye lakosságát a szó szoros értelmében megtizedelte. (Haiczl Kálmán: A garamszentbenedeki apátság története, 1913., 95.) 295. 1739. Közegészségügy. — Kramer János György Henrik munkája : «Medicina castrensis (etc.) denuo ab auctore revisa et consilio de climate Un- gariae ac in eo conservanda valetudine aucta». (Viennae, typis Gregorii Kurtz- boeck, 1739.) Nemcsak orvosi, hanem néprajzi szempontból is érdekes függeléke a nagy termékenységű és jó megfigyelésű szerző «Medicina castrensis» c. munkája újabb kiadásának (v. ö. W. IV. 172.). Kramer hazánk klímáját egészségügyi szempontból nem tartja előnyösnek, mert sok folyója és kiöntése van, centruma mélyen fekszik és nyáron át oly erővel veri a napnak fénye, hogy a mezítelen test felületét egy negyedóra alatt, forró víz módjára, megpörköli és hólyagot húz rajta. A sík területeken kevés a víz s ami van, az is rosszízű, zavaros. A tej nem elég zsíros, a hús kevésbbé ízes, mint a külföldön. A hegyi bor túlerős és egy év alatt annyira megnemesedik, hogy mindennapi ivását csak kevesen bírják meg. Az állati járványos bajok gyakran megismétlődnek és rendszerint Németországba is átcsapnak. Azt mondják, hogy a magyarországi éghajlatot legkevésbbé tűrik a külföldiek : spanyolok, olaszok, franciák, németek ; kevésbbé árt a törököknek, mint a keresztényeknek. A németeknek és a törököknek magyar, oláh vagy szerb nőkkel nemzett gyermekei, tapasztalat szerint, sokáig élnek. A magyarok, szerbek, cigányok, de legkivált az oláhok igen szaporák és hosszú életűek ; Kramer maga ismert egy 190 éves karánsebesi oláht, egy még mindig elég erőteljes 130 éves szerbet Versec és Újpalánka közt, ki életében hétszer nősült, továbbá két temesvár- környéki testvért, kik közül az egyik 110, a másik 112 éves volt. Ezt a hosszú- életűséget elsősorban annak tulajdonítja, hogy a görög szertartású lakók majd mind vegetáriánusok a meleg évszakban (majdnem kilenc hónapig) semmi húst sem esznek, a Dunából vagy más folyókból isznak, savanyú káposztával és savanyú levessel élnek, melyet búzakorpából erjesztéssel készítenek és
