Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 103 nevű ottani sebész Empl. Vigonis de ranis cum mercurio triplicato-\al1 kezelte s azután még egyéb flastromokkal is, úgyhogy nagy tályog keletkezett, a beteg igen nyugtalan lett, félrebeszélt s a megrémült szülők konzíliumra hívták Buzin- kayt, Benczik (!) Mátyást és Hatvani Istvánt. Ezek kijelentik, hogy Brayer sebész ártalmas szerei okozták a bajt. A vélemény következő, a viszonyokat jellemző, intéssel végződik : «Ne permittite amplissimi viri, ea qua polletis auctoritate, ut cuiquam, se medicum falso profitenti medicinam facere in hac civitate legibus bene constituta liceat, qui non specimine aliquo edito doctioribus medicis legitimam eruditionem suam testatissimam fecerit, quot caeteris artificibus ubique video esse solemne. Quandoquidem in bene morata beneque constituta civitate nemini, non sartori, non ephippiario, non cerdoni, non villissimo cuique ministro ac artifici sordidissimo, artem suam exercere licet, cujus specimen aliquod non ediderit, quo primoribus in arte illa viris satis faciat. An medicus, penes quem est vitae et necis potestas, cui se suaque omnia aegri committunt, ad medicinam in urbibus civitatibus faciendam recipietur, simulatque barba aut vestim(enti) cultu splendidiore, magno corporis fastu aut perfrictae frontis impudentia, aut remediorum multorum et magnorum jactantia, aut lingua paulo expeditiore, aut denique, solo ipso nomine se medicum prodiderit». 271. 1737. Himlő és pestis Erdélyben. — «Az himlő majd mindenütt egész esztendőt által grassált az hazában az gyermekek közt, de nem mindenütt és mindenkor igen mérgesen . . . Az (év) vége felé kezdetett hallatni, hogy Brassó és Medgyes körül s Szeben táján is pestis kezdetődött volna.» (Vass, 601.) Nagyszebenben 1737 decemberében kezdődött a pestis, mely a következő évben 948 városi polgár halálát okozta ; 1739-ben a gubernium Medgyesre költözött, de pár hónap múlva (júniusban) visszatért, mert május elején megszűnt a járvány. (Sigerus, Chron., 27.) 272. 1737. Pestis. — a) III. Károly király egyik rendelete (Linzb. I. 640.) szerint a következő évek hatalmas járványát ez év októberében hurcolták be a török fennhatóság alatti Oláhországból (aus der türkischen Wallachey) Erdélybe.1 2 A bécsi commissio sanitatis és az Erdélyben állomásozó császári tábornokok célszerű intézkedései következtében a járvány eleinte csökkenőben volt, de aztán ismét beszivárgott Oláhországból a Bánátba, a temesvári várba és innen ismét Erdélybe, hol főleg a hatóságok hanyagsága, titkolózása, a veszteg- zárak, az előírt linea-vonalak stb. elhanyagolása, a veszteglőházak hiányos fölszerelése, az utasok podgyászainak hiányos fertőtlenítése következtében ismét meglepte egyik-másik regimentet és Belgrád várát, Karloviczot, sőt a rendelet kelte (november 3.) idejében már Pétervárad is gyanúsnak látszik. — b) Óvóintézkedések (vesztegzár) a Lengyelország felől fenyegető pestis dolgában (Linzb. II. 68.), melyeket azonban már négy hónap múlva megszüntetnek, minthogy a lengyelországi járvány is teljesen megszűnt. (U. o. 69.) — c) Intézkedések a Brassó és Fogaras megyében megjelent pestis ellen (1737. dec. 31 ; u. o. 70—73). Gusbeth munkájában (31. 1.) azt olvassuk, hogy pestis-esetek mindössze öt községben (Wolkendorf, Zernest, Zeiden, Weidenbach és Tohán) fordultak elő és csak 141 ember halt meg. Levelek fertőtlenítése átlyukasztással és ecetgőzökkel. (Linzb. II. 71, 79, 144.) 273. 1738. Helytartótanács. Commissio sanitatis. — Egészségügyi osztály vagy albizottság (Commissio Sanitatis) alakítása Pozsonyban, a helytartó- tanács mellett, melynek feladata : véleményét nyilvánítani az összes közegészségügyi kérdésekben. Részletes utasítások ezen bizottság számára. (Linzb. 91—95.) Néhány héttel később Budán és az egyes törvényhatóságok területén is megalakulnak az egészségügyi bizottságok (u. o. 102, 114.). A pozsonyi 1 Eleven kénesőt, terpentint, zöld békák és giliszták kivonatát tartalmazó bőrizgató és érlelő flastrom, melynek pontos összetételét lásd Jourdan II. 136, 137, és Woyt 704. 2 Ezzel a török Oláhországgal szemben nyugoti vagy «kis» Oláhországnak azt nevezték, ami Erdély déli határa, a bánáti határőrvidék, a Duna és az Olt-folyó közt feküdt s a passaro- viczi béke (1718) értelmében a monarchiához csatoltatott. — A királyi rendelet nem említi, de Hammer munkájából kiderül, hogy pestist a gróf Wallis parancsnoksága alatt a törökök ellen operáló (harmadik) osztrák hadsereg hurcolta be török Oláhországból Erdélybe.
