Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
202 Magyar orvostörténeti adattár tette s Batthyányné Svetkovics Kata a szép bécsi kertjét is neki hagyta, mikor (1575.) meghalt. Batthyány Boldizsár állandóan levelezett vele s az ő útján érintkezett Luther fiával is. Ügy látszik tehát, hogy Pistalotius nagy lutheránus volt. A körmendi levéltárban sok levele található. Valószínű, hogy az a Confectio matricalis DD. Piskallocy, melyről — sok más pozsonyi rendelvény között — Fekete Imre kéziratában (MOE, II. 99.) olvastunk, szintén a Pistalotius nevéhez fűződő hagyomány. 805. 1561. Braun András dr., nagyszebeni fizikus, 1561—1570. közt. (Arch, sieb., N. F., XX. 5.) 806. 1561. Dénes békésmegyei borbély-sebész, amiért a foglyokat gyógyította, két köböl búzát kap. (Karácsonyi János: Békés vármegye története, 1896., I. 247.) 806/a. 1561. Vitus nevű kassai borbély-sebészt, minthogy a külvárosban új házat épített, két évre fölmentik az adófizetés és az éjjeli őrszolgálat (excubiae) alól. (Kassa város levéltára. — PNG.) 807. 1561. Gyógyszerészek. — Besztercebánya tanácsa lmbster Ferencnek a városházán levő gyógyszertárhelyiségeit (boltot, szobát és pincét) évi 16 forintért bérbe adja. (Csippék, 823.) 808. 1561. Gyógyszerküldés. — „Kildjen K(egyelme)d én nekem egy kevés ispikanard ola(j)t [= unguentum nardinum], mert itt nem tehetem szerét.“ (Nád. Lev., 173.) 809.1561. Rhizotomusok („füvesek“.) — Horváth-Stansith Márk, Szigetvár hős védője, halálos betegen Bécsbe megy, hogy az ottani orvosokkal kezeltesse magát. Erről a következőket írja (1561 jan. 15. O. L.) Nádasdy Tamásnak (mai helyesírással!) . . . „Mastan peniglen nehezen vagyok; annyira, hogy Maxmilián király ű felségével nagynehezen szembe lehettem. Ü felsége nagy kegyelmességgel szóla velem és megparancsolt (a) doktorinak, hogy hozám látnának és íme mai nap nálam voltak üten (wten) az doktorok kezűi, hatodik volt az fives (Ffywes) de amint látom nem teb(b)i kezibe (közibé) való. Az doktorok azt ismerék rajtam, hogy még meggyógyulnék ez mastani betegségembűl és fel is fogadák, hogy gondomat viselik. És im hoz(z)ám elválasztottak ketét (kettőt), egyiket Maximilián király ü felsége doktorát, másikat az királné azon doktorát, hogy mellet (t)em lennének gyakortába; holnap kezdik . . . betegségemhez látni.“ Más helyen már említettem, hogy a füvesek (füesek, füjesek), az orvosi növények gyűjtői, afféle kuruzslók voltak, kiknek az előkelő magyarok gyógykezelésében is évszázadokon át nevezetes szerepük volt. Foglalkozásuk teljesen az, mint a régi rhizotomoké és herbariusoké. Mauksch Tóbiás marosvásárhelyi gyógyszerész az ő 1793-ból való nagyérdekű instructiójában (in extenso közli Orient, Múz. 244—300.), több mint 200 év múlva, következőket írja róluk: „Minden gyógyszerésznek szüksége van asszonyokra, férfiakra vagy leányokra, kiket a szükséges füvek, virágok, gyökerek, magvak bizonyos időben való gyűjtésére megtanít. Ezen egyénekkel meg kell értetni, hogy e foglalkozás mellett sokkal többet kereshetnek, mint bármilyen másnál. Legalább hármat, négyet kell betanítani és lehetőleg mindig legalább kettőt gyűjtésre küldeni, mert egynek unalmassá válik. Alkalmas időben maga is kimegy az ember, vagy kiküldi a segédet, vagy a gyakornokot, hogy a növénygyíijtő embereknek a környéken előforduló növényeket megmutatni lehessen. A növény gyűjtése rendkívüli ismeretet igényel, különösen, hogy ártalmas fű ne kerüljön a jók közé. Ismerni kell továbbá a vidéket, hogy hol fordulnak elő az egyes füvek, mert a különböző füvek különböző helyeken fordulnak elő s épen ezért jó, ha az ember a helyet feljegyzi magának. A gyűjtő pedig megfigyeli azt is, hogy azon a vidéken milyen más füvek is fordulnak elő és
