Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 81 ván megfutottak a hunok elől. ezek megvetésük jeléül aképen bélyegezték meg őket: „ut femoralia seu campestria, quae Hunnis gothia (gadgya) vocantur, natibus detracta, ac crassiore excremento oblita, quae quandoque pavore percitis laxata alvo vel invitis effluunt, capitibus captivis involverent, ut quae antea natium erant, capitum essent postea velamina. Et hoc est, quod Dominicus Niger veterem Gothorum patriam etiam nunc Sar-gaticam dici testatur, a stercore et femorali composita dictione.“ — Hasner (Prager Vierteljahresschr., 1866. XC. 19.) azt írja, hogy Albicus a huszitamozgalmak idején volt kénytelen Magyarországra menekülni, hol azután még sokáig élt. Legkimerítőbben szól róla Pick (Arch., XVII. 161. és köv.), ki azt mondja, hogy Albicus szellemi rokona volt a nagy Arnal- dusnak. Német szülők gyermeke. 1382-től fogva majdnem 30 évig tanára a prágai egyetemnek. A hála fejében neki adott prágai érseki széket csak néhány hétig tartotta meg s mint visechradi prépost és orvos szolgálta tovább királyi urát, Vencelt, ennek haláláig (1417). Ő maga állítólag 1427-ben balt meg, mikor Zsigmond király udvarában szolgált. Elfogulatlan diagnoszta, az individualizáló therapiai irány híve írásaiban. Életéhez Sudhoff (i. h.) is szolgáltatott adatokat, ki ugyanitt az Albicustól származó különböző pestis elleni Regimeneket is szószerint közli, azonkívül a prágai egyetemi könyvtárban őrzött következő recipét: „Medicina contra paralysim, quam dóm. Albicus ante agonem mortis suae domino regi a. d. 1416. in civitate Buda, Strigon. diocesis fecit“ és egyéb hasonlókat. („Pro sompno“, „contra tussim“, „recepta ad eoitum“ stb.) 281. 1416. Henricus de Rosenberg, magister in artibus et baccalarius medicine, váci kanonok, a bécsi egyetem hallgatója. (Schrauf: Magyar- országi tanulók a bécsi egyetemen. 1892. 44.) 1402-ben a prágai egyetem bölcsészeti karán tanul (u. o. 171.). 282. 1416. Ispotály Lőcsén. Elende Brüderschaft. — A szegény-egyesületek (elende brúder Schaft) feladata az ispotály, kórház, szegény tanulók gyámolítása, az egyesület beteg tagjainak segélyezése volt. A lőcsei szegény-egyesület 1416-ban alakult meg (v. ö. D., 159.), melynek későbbi (17. századi) történetére vonatkozólag sok adat található Hain Gáspár lőcsei krónikájában (1. a III. kötet végén, a tárgymutatóban). Lehetségesnek tartom, hogy a különös német elnevezés a leprások gyámolításával függ össze, mert az elend szó eredeti jelentése = in fremden Lande befindlich, verbannt; aussätzige, exules leprosi (1280-ból; Lersch, 101.). 283. 1418. „Aqua regis Ungariae contra omne toxicum vel quodcunque venenum. Rp: Celidoniam (= chelidonium maius, vérehulló fecskefü) et contunde et distilla per alembicum et primo distillat alba, secundo glauca, tertio rubicunda, ultima optima, secunda minus et prima adhuc minus etcetera.“ — Ez a recipe egy 1418-ból való prágai kéziratban található, mely Johannes Venod de Veteri Castro (= Altenburg, Németországban, vagy talán Magyaróvár?) tulajdona volt, s kinek másféle recipéi egy lipcsei kéziratban is megtalálhatók. Sudhoff német embernek tartja, azt mondván, hogy a szlávosan hangzó Venod-név talán = TV ende. (Részletesebben lásd: Arch., VII. 1914. 400—402.). 284. 1418. Mägerl (Megerlin, Megirling) János mester, art. et medic, doctor Nagyszebeni származású; ez év ápr. 8-án Páduában orvosdoktorrá avatják. 1402 őszén a bécsi egyetemen tanult, 1406-ban Krakkóban, 1409-ben magister és vizsgáztató a bécsi egyetemen, hol még 1422-ben is szerepelt. (Veress, Fontes, I. 7. — Schrauf: Magyarországi tanulók a bécsi egyeteMagyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. III. 6
