Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
62 Magyar orvostörténeti adattár 200. 1364. Ispotály Iglón. Vagyonát és földjeit maga a város kezelte, mely már ebben az évben tekintélyes tőkéről számol be, mint a kórház alapjáról (Münnich, 171.). Az ispotály nem annyira a városi polgárok, mint inkább az idegenek ellátására szolgált s ezek közül sokan alapítványokat tettek részére. — Pajdussák Máté értekezése („Az iglói régi városi kórház története a Szepesség középkori kórházainak ismertetésével kapcsolatban“; megjelent a „Scepusia“ folyóirat I. évf. 73—89. old., Igló, 1912.) is azt mondja, hogy az iglói kórház a 14. században keletkezett s összeköttetésben állott a menedékkői karthauziakkal. A 16. században a kórház szegényházzá alakult. A középkori betegápolás a Szepességben is a szerzetesrendek kezében volt, melyek közül a bencéseknek Stólán, a cisztercieknek Sávúikon, a kereszteseknek Szepesdarócon, Lándokon, Hunfaluban, a karthauziaknak Menedékkövön és Lechnicen voltak rendházaik s ezzel kapcsolatban ispotályaik, melyek többnyire szállóhelyül és szegényházul is szolgáltak. A szerzetesrendek ispotályait királyi, nemesi, városi adományok tartják fenn; a városokban ecélból külön egyesületek: elende brüder- schaft-ok alakulnak. 200 a. 1366. Ispotály Kassán. — Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja, a szt.Antal-rendű keresztesek János nevű daróci perjelének és társainak rendeletet küld, melyben elmondja, hogy a kassai polgárok panasza szerint a keresztesek Kassán a falakon kívül álló egyházat és ispotályt (domus hospitalis) jogellenesen magukhoz akarják ragadni. Meghagyja nekik, hogy ne avatkozzanak a kórház dolgaiba és bizonyítsák be tulajdonjogukat, ha tudják. 3375-ben a kir. tárnokmester az ispotályt a daróci kereszteseknek ítélte oda. A per azonban csak 1399-ben dőlt el végérvényeseu, mikoris Zsigmond király a daróci szt. Antal-zárda priorjához, Alemanus- noz, intézett rendeletében meghagyja, hogy Kassa városát ne háborgassák az ispotály békés birtoklásában. (PNG.) 201. 1366. Leprosoriumok, ispotályok. — Miklós esztergomi érsek levelet intéz Mihály egri püspökhöz, melyben közli vele V. Oi*bán azon bulláját, melyben a pápa érvényteleníti a kórházaknak, poklosok és szegények házának, menházaknak és más hasonló intézeteknek adományozását, ha az adományozás nem betegápoló rendek és szerzetek részére történt (azon esetek kivételével, ha az alapítvány szelleme azt kívánja). Akantisz és Kandra: Az egri alapítv. női kórház és ápoló int. vázl. története, 1888., 9. — Leprosarium (így!): domus, ubi leprosi alebantur. (Bartal, 374., ki Wagner, Anal. III. 165 után egy 1366. évi adatot is említ.) 202. 1366. László kalocsai prépost, Nagy Lajos orvosa (phisicus). — A király ezen László és más előkelő hívei számára bűneik bocsánatát kéri a pápától (Bossányi, II. 444.). 203. 1367. Péter, lippai orvos. — A bulcsi bencés apátság nevében Imre apát birtokba vesz egy Ménes falu mellett lévő szőlőt, mely Péter lippai orvos szőlőjével volt határos (A pannonhalmi szt. Benedek-rend tört., XII. B. kötet [1912.], 82.). 204. 1369. Gyógyszerészek. — Erzsébet királyné az óbudai apácáknak adományoz egy „gyógyszertárnak épült kőházat“ (domus lapidea). Később, 1375-ben, Baranchi budai gyógyszerész özvegyének óbudai házát szintén ők kapják meg. Ezt az adatot Baradlai (I. 57.) után írom ide, ki viszont az Anjoukori Okmánytár V. 316-ra utal; itt azonban nincsen meg. Azt állítja továbbá, hogy úgy Baranchi, mint a Synock nevű, ugyanekkor élt gyógyszerész
