Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
50 Magyar orvostörténeti adattár mellyel a gyógyszerészek újévkor a városi uraknak kedveskedtek,1 a gyógyszertárak egyik keresett árucikkét képezte s úgy látszik, a gyógyszerészek saját készítménye is volt, bár az orvosságokat jobbára nem maguk készítik, hanem kívülről hozatták. Ily behozatalról tanúskodik az 1457—58. évi harmincadkönyv is, mely szerint a gyógyszerek2 a becsérték szerint meg vámolt áruk közé tartoztak.3 Nevezett pénzügyi évben a behozott gyógyszeráruk vámértéke 7 arany frtra =80 Vi békebeli koronára rúgott.4 Budán pedig a király udvara és kápolnája számára mécseket és gyertyákat Egerhard budai gyógyszerésztől vettek 1494-ben aug. 28-án.5 Gyógyszereken és édességeken kívül árultak ott mindenféle titkos szereket, éltető balzsamokat, a hírhedt aqua vitáét, szelek elleni szereket, szélütés ellen használó vizeket, mindenféle fiiszeresített alkoholos folyadékokat, aranyporokat és hasonlókat, melyek a kor babonás felfogása következtében végtelen sorozatban követték egymást. Ezek terjesztésében egyébiránt élelmes olaszok és házaló javasasszonyok erős versenyt csináltak a gyógyszerészeknek, úgy, hogy még a 18. században is panasszal fordultak emiatt a városi tanács elé.6 Maguk a gyógyszerészek egyébként ama régi időkben európaszerte sem különösen tanult emberek nem voltak, sem valami különös társadalmi pozíciót nem foglaltak el. A borbélyoktól nem messze estek a köz- tiszteletben, mert tényleg alacsony müveltségűek voltak, s oly ténykedések foglalkoztatták őket, melyek tisztességüket nem igen tetézték. Társadalmi s állásbeli kicsinylésüket aztán nagyon előmozdította az orvosok gyűlölete és haragja is, mert a gyógyszerészek, ahol tehették, beleártották magukat orvosi dolgokba. Jó pénzért nemcsak orvosságot, de orvosi tanácsot is szolgáltattak. A gyógyszerészet amúgy sem volt ars liberalis, hanem engedélyhez kötött, eéhszerűleg nem kötelezett ipar. Eredetileg a fűszer- kereskedőkkel alkottak egy céhet, kikkel nem csekély viszálykodásban és kenyérkereseti versengésben állottak. Pozsonyban azonban céhszerű ren- dezkedésíiknek semmi nyomára nem akadunk, mit könnyen érthetünk meg ama körülményből, hogy hazánkban a gyógyszerészséget egyáltalán a IS. század elejéig semmiféle törvény vagy rendelet nem szabályozta. Pozsonyban a gyógyszertárak vizitációját először még csak az 1599. évi december 10-iki Bürgerartikel 5. pontja rendelte el, mikor is a város fizikust fogadott fel, aki a melléje adott orvosokkal és városbeli tanácsosokkal a gyógyszertárakat megvizsgálni tartozott. De hogy mily nagy ellenzésre talált volt e rendelet a gyógyszerészek részéről, azt híven mutatja az a körülmény, hogy ezek még 1691-ben, sőt még 1711-ben is tiltakoztak ellene. (Ortvay, II. 275—280.). 144. 1310. Habsburgi Agnes királyné, III. Endre özvegye, minekutána rengeteg ékszerkincsét magával vitte és egy svájci apácakolostornak ado1 Rakovszky: Alterth. Ueberlieferungen a „Pr. Ztg.“ 1878. évf. aug. 22. sz. 2 Apotekerei. 3 Vámszabásuk 44 fillérnyi. 4 Kováts: Ny. M. O. áruforg. 25., 51., 87., 169. II. 5 Domino Egerhardo Apotecario Budensi pro lucernis et candelis minoribus et maioribus ad domum Regie M. et ecclesiam, iuxta suum Registrum in diuersis terminis et diebus leuatis, dati sunt fl. 181. 6 1712-ben a városi tanács megtiltja a gyógyszerészek panaszára a fűszereseknek és az aqua vitaevei, szelek elleni szesszel, szélütés elleni vizekkel és egyéb füszeresített pálinkával házaló asszonyoknak az üzérkedést. Az olaszok és jezsuiták konkurenciájáról lásd még Vámossy, 282. (M. K. Gy.).
