Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 140. 1308. Olaszok. — Magister Fredericus de Bononia, a szentszék magyarországi követének, Gentilis tábornoknak orvosa. (L. Vatikáni Magyar Okirattár, I. sorozat, II. 43.) 141. 1309. Ispotály és fürdők Pozsonyban. — Ebben az évben történik először említés a pozsonyi fürdőről, mely a város falain kívül, a régi ispotály közelében feküdt s azon okiratban, mely a Lantelinus atya, a szt. Antal- betegápolórend pozsonyi főnöke és Pozsony városa közt 1309-ben kötött szerződést tartalmazza, mint stuba balnearis említtetik. (Az okirat hasonmását 1. Ortvay, II. [2.] 448.) Ez az adat arra mutat, hogy úgy mint másutt, Pozsonyban is, a mesterséges fürdők, ispotályokkal kapcsolatban, tulajdonképpen egyházi eredetűek, amennyiben a betegápoló szerzetesrendek gondoskodtak ily fürdők létesítéséről. Pozsony középkori fürdőiről részletesebben lásd Ortvay, u. o. II. (3.) 113. és következő. A 15. században már öt nyilvános fürdő volt Pozsony városában. Ezek további sorsáról, kezelésükről, fürdőmestereikről, berendezésükről stb. részletesebben szól Vámossy 62—67. oldal. 142. 1309. Szt. Antal keresztesei (antoniták), a köztük és Pozsony városa közt kötött szerződés értelmében kiköltöznek kórházukból, azt a városnak engedvén át, de továbbra is Pozsonyban maradnak, miért is bízvást föltehetjük, hogy a várostól való végleges távozásukig (a 14. sz. vége felé) orvosi gyakorlattal foglalkoztak szakadatlanul (Vámossy, 3.). Feltűnőt nem találhatunk ebben, mert hiszen oly korban, melyben a szerzetes volt a kultúrának majdnem kizárólagos terjesztője s az intelligenciának egyedüli képviselője, a szorosan vett orvosi foglalkozás és a keresztény charitas gyakorlása között éles határt nem vonhatunk. Megszűnt azonban a papi (szerzetesi) orvosoknak létjogosultsága abban a percben, midőn az egyetemek (orvosi fakultások) alapításával szakképzett orvosok (laikusok) kezeibe került. Ami eddig keresztény charitas volt, ezentúl mások szerzett jogainak csorbításává minősült. De már korábban, a dogmatika szolgálatában álló skolasztikus bölcsészet virágzásának ideiében is iparkodtak a papságot az orvoslástól elvonni. Az 1131 -i rheimsi, 1139-i lateráni, 1163-i toursi, 1162. évi montpellieri és az 1212. és 1215. évi lateráni zsinatok stb. ismételve tiltják a papoknak az orvosi gyakorlatot, sajnos kevés eredménnyel, mert még a 15. században is annyi az orvoslással foglalkozó pap, hogy Zsigmond császár és király szükségesnek látta, őket a többi papságtól a ruházatban megkülönböztetni: „Es soll (das Kleid) lang seyn pisz auff die Erden, ordentlich als Priester Kleid), das bezeychnet geistlichen stat; Es soll auch weyt Ermel haben gefüttert mit einer anderen Färb, bezeychnet weltlichen stat.“ 143. 1310. és következő. Gyógyszerészek Pozsonyban. — Régi koronázó városunk középkori krónikáiban nem egyszer találkozunk a füvesekkel (crewtrer, herborista, v. ö. MOE, I. 75.) és a flastromosokkal (salber, unguentarius, u. o. II. 75.) Sokkal gyakoribb azonban a gyógyszerészek említése. 1310 szeptember 21-én Gentilis bíboros házi embere, Benvenuti János, végrendeletileg hagyja meg, hogy az ő vagyonából elsősorban is gyógyszerészét elégítsék ki azon gyógyszerek és szolgájának szolgálatai után, melyek miatt neki adós. 1373-ban Prandinus Mátyás gyógyszerész Pozsonyban 72 font dénáron házat vesz magának a Haltéren. 1388-ban Jodok morva határgróf megparancsolja a pozsonyi tanácsnak, hogy azon házat, mely előbb Merchel zsidóé volt és melyet a gróf most Tamás gyógyszerésznek adott, juttassa halasztás nélkül nevezett gyógyszerésznek birtokába. 1476-ban György gyógyszerész és neje Borbála, az Ürtestéről elnevezett társulat tagjai. 1479-ben december 11-én Grauenpucher Anna a maga végrendeletében elismeri, hogy György gyógyszerész-mesternek 3
