Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 47 134. 1300. Olaszok. Guilelmus de Varignana. — Mladen horvát és bős- nyák bán orvosa volt 1300 körül. (W. II. 172. a jegyzetben és Lindenius Renovatus). 1323 júliusában Raguza városának orvosává szerződtették két évre, de már ugyanazon év szeptemberében, nem nagyon hízelgő indokolás kíséretében más orvos után néz a város tanácsa („postquam magister Guilelmus de Varignana, qui erat electus ad salarium nostre civitatis, ducit nostros sindicos pro verbis et conatur nos decipere... provideatur de alio medico." Ljubic: X. 87., 91.) Különben egy darabig bolognai tanár is volt s igen híres (eredetileg zsidó) orvoscsaládból származik. Meghalt 1330-ban. 135. 1300 körül. Erdélyi Péter. Petrus de Dacia. — Domonkosrendi szerzetes, ki orvosi dolgokkal is foglalkozott. Munkája: Liber de calculo seu computo; (a legrégibb latinnyelvű orvosi munka magyar szerzőtől1?). Lásd róla: Weszprémi, I. 31. és Szinyei, II. 562. (hol ellentmondás van a két évszám: 1300 és 1381 közt!). 136. 1301. Mérgezés. III. Endre király halála. — Ottokar von Steier írja az ő rímes krónikájában (Pez: Scriptores rerum Austriac. III. 673.), hogy az utolsó Árpád eledelébe mérgezett késsel mérget csempésztek s attól halt meg: „Und do der Chunig esszen volt, Als er im dienen sóit, Nu hört, was er tet. Die Gifft die man het, Die hiessz er pringen Und straich sew an die Klingen Niden pey der Hende, Und hielt des Messers Ende Vor der Gifft vil hart, L^nd was für dem Chunig ward Gueter Speis getragen... Was er dem Chunig snaid für Mit williger Chur Snaid er das bei dem Heffte, Do dy Gifft mit irr Chreffte Was gar newlichen Von im hin gestrichen Secht! mit den Sin Prachten sy die Gifft in jn. Nu het der ungetrew Man Dew Gifft nuer getan An das, daz zu der Stund Der Chunig stiessz in den Mund.“ 137. 1303. Melegfürdő (Tapolca) Esztergomban. „Molendinum simul cum balneo in Calidis aquis de Tapulcha existencia.“ (Monum. Strig., II. 520.) Ugyanez a Tapulca (aqua Taplucha) már előbb, 1295-ben és 1296-ban (clausura aque Toplicha) is említve van (u. o. 381. és 385.). 138. 1303. Péter mester budai physicus és gyógyszerész küesdmáli szőllejét az esztergomi szt. Istvánról nevezett ispotály (domus hospitalis) keresztesei fölmentik a tized alól. (W., III. 461. és IV. 270.) Az erre vonatkozó oklevél in extenso közölve: Monum. Strig., II. 523. — Ugyanezen Péter mesternek („discretus vir, magister Petrus, medicus et confector medicinarum, civis Castri Novi Montis Pestiensis“) 1315-ben kelt végrendeletét lásd: Monum. Strig., III. 715., 716., 721. (Fele vagyonát Gertrud nevű feleségének, másik felét a szegényeknek hagyja.) 139. 1303. Ispotály Beszterczebányán: Fejér Cod., VIII. (1.) 140.
