Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
44 Magyar orvostörténeti adattár ;pestis ellen óvó szernek is nagy híre volt (Mátyás király óvószerében is megvan, v. ö. MOE, I. 331.) VI. Kelemen pápa állandóan az ujján hordta az 1348. évi „fekete halál“ alkalmával, mely Avignonban is rettentően pusztított (Petrarcának ott tartózkodó Lauráját is elvitte). Manardus is smaragdport rendel belsőleg pestis elleni prophylaktikumul Thurzó Eleknek, de azonkívül (humoralpathologiai alapon) bevágásokat a bőrbe s a seb begyógyulását gátló arany- és ezüstgolyócskákat a bőr alatti kötőszövetbe (a szegényebb bácsi kanonoknak csupán borsószemeket!) V. ö. Herczeg Árpád: Orvosi Hetilap, 1927. 26. szám.) 124. (13. század.) Fons sacer (gyógyforrás), mely Pannonhalma közelében van és Panzsa (Pannosa) erének mondatik, a mai Havazd helység mellett. IV. Béla király határ járási okmányában van róla szó. (Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története, I. [2.], 442.) 125. (13. század.) Miklós mester. — A budai jogkönyvben szó van Miklós mester budai orvosról, kinek háza előtt a sajtoskofák állottak. (Linz- bauer, I. 54.) 126. (13. század.) Elmebajosok megláncolása és elkülönítése, ördöngösség. — Márton somogyvári ember sokáig súlyos nyavalyában szenvedett s egész testében éktelenül „megszörnyűdött.“ Megbomlott az elméje is és sokan ördöngősnek tartották. Lánccal meg kellett kötözni, mert ha „az ő házbeliknek őrizetétől magát ki szabadéthatja vala, mindeneknek még testűkben is nagy bántalmakat teszen vala.“ Cseley János bíró felesége is „vala Ö elméjétől elidegenedett és sokaktul álléttatik vala ördöngősnek; kiért tartatik vala meg vasaztatván.“ Upor nevű ember felesége szintén „elméjétől elidegenyült asszonyállat“ volt, ezértis külön „berekesztetvén“ tartották, mígnem (úgy mint az előbbieket) szt. Margit koporsójához vitték s ott meggyógyult. (Margitlegenda. Nyelvemléktár, VIII. 55—56.) 127. (13. század.) Lepra. — a) Már e század elején említés történik Poklostelek (Puklusteluc, Puklustelek) községről, Micske mellett, Bihar- megyében. (Lásd Bunyitay: A váradi püspökség története, III. 289. és MOE, I. 171.) — b) Miklós nevű embernél „orvosoknak ítéleti szerént mondatik vala közel lenni bélpoklosság, ezekképpen elhagyaték orvosoktul.“ (Nyelvemléktár, VIII. 64.) 128. (13. század.) A Pray-kódex egészségi regulái. — E nevezetes kódexünk naptárában minden hónapnál egy-egy egészségi szabály és a szerencsétlen napok (dies aegyptiaci, minden hónapban kettő) jegyzéke található. Például januáriusnál: „Mense Januario nullo modo sanguinem minuas et lectuarium (= electuarium) accipias, mane de vino globos III. bibe, pocionem accipe gingiber bibe et Reuponticum ad solucionem“ stb. Zalán Menyhért (Magyar Könyszemle, 33. kötet, 1926, 246—278.) behatóbban tanulmányozta ezeket s arra az eredményre jut, hogy a kódex naptárának csillagászati bejegyzései, egészségi regulái s az utána következő részletek Beda Venerabilis müveiben (különösen pedig Computusában) lelik forrásukat. A Pray-kódex csíziója nyugati eredetű és Magyarországi Szt. Erzsébetet épúgy nem ismeri, mint a vele csekély eltérésekkel egyező Haltaus-féle csízió, melynek eredetét Pickel 1208—1228 közé teszi. A kódexünkben található „De natura infantium“ (az ember csontjaira, ereire s a gyermekek születésére vonatkozó jegyzetek) szintén nem más, mint a Bedának tulajdonított „De natura infantum libellus“ című müvecskéből vett kis töredék. Középkori egyéb naptárainkban is ráakadunk Beda nyomaira. Egy 1462-ben
