Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 45 kelt erdélyi breviáriumunk naptára szintén szokatlanul bőven idéz belőle. Ebből a forrásból eredt sok (népies babonával megrakott) egészségi és csillagászati szabály még a 16. és 17. század naptáraiban és ponyvatermékeiben is. Mindezekkel szemben Ernyey József nézete szerint (u. o. 1927. évfolyam 1—2. szám) a Pray-kódex orvosi regulái a már sokkal Beda-előtti korból való két álbippokratesi levélre vezethetők vissza, mert a bennük előforduló növénynevek ebben a két levélben mind föllelhetők. A Zalántól idézett Beda-részletek nem is hiteles Beda-müvek, mert a legjobb kiadók ezeket a spuriák közé sorozzák; ezt különben maga az állítólagos Beda-féle naptár is igazolja, mert ünnepei és szentjei a 11—12. századból valók, sőt említve van bennük például magyarországi szt. Erzsébet is („Fertilis Elisabeth cantat Thuringia laudes“.) A naptár valószínűleg Németországból származik, még pedig bortermelő vidékről, mert idevágó utasítások vannak benne (már pedig Beda hazájában, Skóciában, nem termett meg a szőllő). Maga Migne, Beda kiadója, olyan naptári verseket is felvett gyűjteményébe, melyek kétségtelenül Melanchtbon tanítványától, Camerarius Joachimtól származnak. Ernyey ebben a nagyérdekű közleményében azt is ígéri, hogy a kódexnek orvosi vonatkozású verseit szakfolyóiratokban fogja behatóbban tárgyalni. A szerző szóbeli értesítéséből tudom, hogy ezt az újabb cikket meg is írta, egyik orvosi folyóiratunk szerkesztőségének be is küldte, de ott — sajnálatos módon — elveszett. 129. (13. század.) — Bojnicsics Iván: „Az orvosi tudomány hazánkban (t. i. Horvátországban) az Árpádok korában.“ (Ljekarstvo u nasoj domo- vini za vrieme Arpadovaca.) Vienac, („Koszorú“ folyóirat), 1879. XI. 27. szám. (Margalits, II. 649. után.) — Ezt az értekezést — sajnálatomra — nem ismerem. Kétségkívül vannak benne magyar vonatkozások. 130. (13. század.) A jánoslovagok Szt. Háromság-kórháza (ispotálya) Budán, a felhévvizek alsó részén, a mai irgalmasok telkén, a Császárfürdő helyén feküdt. A 13. és 14. században számos oklevél említi („domus hospitalis Sanctae Trinitatis de Calidis Aquis“ stb. néven). Oláh Miklós még lelkesedéssel ír az ottani thermákról („thermae eleganti domo conclusae“; v. ö. MOE, I. 145, 150.) A kórház, melynek irodalmát 1. Brüll 17., a mohácsi vész után pusztult el. A johannitáknak a Margitszigeten is volt házuk, mely 1252—55 táján épülhetett. IV. Béla, ki sokat tartózkodott a szigeten, johannita őrséggel s johannita orvosokkal vette körül magát; gyógyszer- táruk is volt itten. (Brüll u. o. 19.) 131. (13. század.) Gyógyforrás. — A jásdi (veszprémmegyei) bencés kolostor temploma mellett levő fons sacer-hez már ebben a században tömegesen zarándokol a gyógyulást kereső nép. (D. 85.) 132. (13. század [vége]. Kórház és gyógyszertár Besztercebányán. „Besztercebányán a 13. század vége felé s a 14. században alapíttatott a kórház,1 melynek tetemes alapítványa és régi temploma részben máig fennmaradt. A XIV. században már házai, malma, rectoratusa, javai említtet- nek. Ezen kórház a város alsó kapuja mellett, úgy látszik, erődítve volt. Régi leltára legalább említi a nagyobb és kisebb lőfegyvereket, bombardá- kat, puskaporkészletét, mellyel a rectoratus háza ellátva volt.2 A bányászok tartoztak egyházának drága érces köveket ajándékozni. Ezeket úgy látszik, maga a kórház olvasztotta ki. Leltárai említik még a fémek olvasztására 1 A városi levéltárban: Historia Xenodochii S. Elisabeth, 355. 1. és Karoli Petri civis fundatio super xenodoch. 1303. 341. 30. 2 Városi jegyzőkönyv N. 2. 1545. Bombardae seu pixides manuariae maiores numero 5, minores 2, cum 3 talentis pulverum.
