Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 39 Margit érdeme segített. A király azonban csak egy hétig maradt egészségben; rendetlen életmódja következtében ismét megbetegedett, de nem olyan súlyosan és aggasztólag, mint előbb. Gellért orvosnak a leánya az a Kata, aki a rokonai egyetértésével 1293-ban átengedi Guerest falúban levő birtokrészét Zepte nevű leányának és vejének, Oluphi Miklós fia Miklósnak (1. Békefi, Orv. 3.). 96. 1276. „Scabies.“ — „Quedani puella servitialis erat multum infirma et scabiosa, et ipsa (Boldog Margit) manibus suis balneabat et ungebat eam.“ (Frosia apáca vallomása: Monum. Vespr. I. 227.). — „Item dixit, quod quedam servitialis erat multum scabiosa, et habebat totas carnes suas rubeas et infirmabatur ad mortem, et tunc sancta Margaretha fecit sibi balneum . . . lavit et rasit sibi caput.“ (U. o. 268.). „Habeo quemdam puerum (sexdecim annorum), qui per septem annos fuit infirmus de scabie et bognonis, et quasi de omni infirmitate, ad finem ita fuit contractus in genu dextro, quod nullo modo poterat ire . . . et... portavi eum ad sepulcrum sancte Margarethe, et... statim sanatus fuit“. (U. o. 342.). A bognonis szót Békefi Orv. 10. „mocsárláz (de bognonis malaria)“-val magyarázza. 97. 1276. Elmebajosok megvasalása. — Acileusnak és feleségének, Ferának a leánya, Erzsébet, megőrül; megkötözve, megláncolva hajóra teszik s boldog Margit koporsójához viszik, hol meggyógyul. „Elisabet, filia mea, sine mente facta fuit, et tenebamus eam in ferrea et in aliis ligaturis, et ducta fuit sic ligata in quadam navi ad sepulcrum sancte Margarethe, et quando fuit ibi, sanata fuit“. (Monum. Vespr. I. 333.). Az elmebajos betegek megláncolásáról Németországban 1. Deichert 186. 98. 1276. Vasöv viselése heresérvnél. — Mikor budai Magyar Péter nevű felhévizi ember heresérvet kap, egy ferencrendi szerzetes gyógyítja és vasöv (circulus ferreus) viselését rendeli el, mely egy darabig használt is, de egy évre rá az udvaron elesett s ekkor úgyszólván minden bele kidült. (Monum. Vespr. I. 301. és Békefi Orv. 14.) A középkori sérvkötők (lumbare, bracale, braciale ad crepaturam, cingulus, cinctorium, funda, a fenti — laikustól írt — szövegben „circulus“), melyeket nemcsak a betegek viseltek, hanem sokszor (prophylak- tikus célból) katonaemberek s általában olyanok is, kik nehéz munkát, atléta-gyakorlatokat, stb. végeztek, rendesen ólomlemezt tartalmaztak a belsejükben; de már a 13. században ajánlotta Gordon a vasból való rugalmas sérvkötőket és később, a 16. században, Habicot az acéllemezből készítetteket. (V. ö. Sudhoff Chir., II. 371., 145. és Neuburger—Pagel, III. 247.). 19. Boldog Margit. (A perugiai képtárban levő 15. századi festmény után.)
