Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
38 Magyar orvostörténeti adattár a Zágráb közelében levő Tornává és Karalicha helységeket kapja ajándékba azért, hogy a királyt betegségéből kigyógyította (W. II. 63., továbbá MOE.). Ezen adományozásról lásd még: Árp. XII. 113. („magister Gerardus, fidelis et intimus phisicus noster“), 114. („magister G„ artis medicine professor . . . nos ... de gravi egritudinis articulo, ubi de vita nostra poterat merito dubitari, pristine restituit sanitati“); 115., 118., 119., 171., 197. („circa nostram... curam cum omni fervore fidelitatis periciam sue artis exhibuit“), és Tkalcic: Mon. Epp. Zagr. I. 172., 173., 174., 381., 182., 188, old. — Részletesebben szól még róla Wertner: Száz. 1893. 602. — Egy Gerardus de Mutina, mint a pápai decimák collectora, többször említtetik: T keiner: Vetera monum. S lavo rum meridion. II. 323. stb„ de nem tudom eldönteni, hogy ez a fenti Gerardus-szal (vagy esetleg a máshol említett Mutinius-szál) azonos-e, vagy rokona-e? 92. 1272. Mutinius, szepesi prépost és V. István fiának, Lászlónak, orvosdoktora, bizonyos birtokokat kap a királytól a Szepességben (W. I. 119., II. 65.). 93. 127d. Domus hospitalis sancti Johannis Sopronban. Adásvevési szerződések kapcsán szó van róla 1274-ben és 1297-ben: Fontes r. Austr. II. (Diplomat.) XI. köt., 188. és 285. old. 94. 1275. és köv. Kórház és ispotály (xenodochium) Selmecbányán. — A Selmecbányái városi kórház valószínűleg már az Árpádok alatt fennállott. Béla király a városban caducitas* (magvaszakadás) alá került, kihalt családi vagyonok, hagyatékok harmadát a nyomor enyhítésére, betegségben, ragályban szenvedők menedékhellyel való ellátására rendelte fordítani. 1391-ben már a városi kórház „xenodochium et hospitale Setae Elisabetae“ elnevezés alatt fordul elő. A kórháznak nemcsak saját kiterjedt mezőgazdasága, hanem egyéb jövedelmei is voltak: harangdíjak, perselyadományok, a bányatársaságok, kamara deputátumai; a mészáros-céh a beteg marhákat a kórháznak ajándékozta és a többi városi szegény között ingyen mérette ki. A kórház és menház felügyeletét gondnokokra bízták, kik 1275-től — a domonkos-rend behozatalától — a 15. század közepéig kizárólag a rend tagjaiból kerültek ki; valószínűleg a betegeket is ők ápolták. A jelenlegi városi kórházi épület 1790-ben került a város birtokába. (Hont vm. és Selmecbánya város monogr. 223.). 95. 1275. IV. László betegsége. — IV. László királyt 1275 nyarán kétszer kilelte a hideg; ezután meg a Nyulak-szigetén, vagyis a mai Margit szigeten, olyan erős láz tört ki rajta, hogy már-már aggódtak miatta. Mivel háziorvosa, Gellért mester nem volt jelen, négy másik orvost hivattak hozzá hamarosan. Ezek valának: Tivadar ferences szerzetes; Gracianus mester, Moys mesternek az orvosa; János mester, Joakim mester orvosa; végül Bertalan mester. Ez a négy orvos lemondott a beteg királyról. E közben megérkezett Gellért mester, a háziorvos is. A király ekkor épen a legrosszabbul volt. Gellért — saját mondása szerint — megijedt. Látta, hogy Boldog Margit fátyola a király fején van. Anna úrnő és a király dajkája meg is mondták neki, hogy a fátyolt ők tették a király fejére. Gellért most neki lát orvosi feladatának. Pektári Joakim, a király tárnok- mestere, megmutatja neki a király vizeletét. Ennek láttára Gellért mester így szól: Amennyiben a vizeletből lehet következtetni, a király úrnál be kell állania a „crisis“-nek. S csakugyan hamarosan kezdett izzadni. Amint Gellért mester mondja, a király, a bárók és mindaz, aki csak jelen volt, hitte és hiszi ma is, hogy a királyon a fátyol odatevése és Bold.
