Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

Magyar orvostörténeti adattár

37

terram Enezca vocatam, sitam inter villam Cassa et villam Styna“ adományozott. (Árpádkori új okmánytár, VIII. 173; Fejér: Cod., IV. [3.] 411.) Feltehető, hogy egyházi férfiú volt. (Wertner: Száz., 1893. 602.)

86. 1269. Fürdők. Kórház. Xenodochium. — IV. Béla a füzegthüi kórháznak (szegényháznak, hospitale) adja Saar-földjét, az ottani hévvízzel együtt: Fejér: Cod., VII. (1.) 356.

87. 1270. Törvényszéki orvostan. Sebzések. — Meghatározása és megmérése az ejtett sebeknek s a büntetésnek ahhoz mért megállapítása. (Linz- bauer, I. 72, 73.)

88. 1270. Máté, Szlavónia bánja, a fürdőket (stubae) fölmenti az adó (dica) alól. (Fejér Codexe után Linzbauer, I. 72.)

89. 1271. Pestis. — Inaudita pestilentia in Austria et Ungaria, ut ex tam vehementi pestilentiae plaga in fossatis maximis simul et semel mortui homines tanquam pecora infoderentur. (Cont. Zwetl. — Monum. Germ. XI. — Lersch, 100.)

90. 1271 után. Boldog Margit ereklyéinek gyógyító ereje. — „Vir quidam dives et nobilis, Andreas comes, cum venisset Strigonium, arripuit eum febris continua, gravis plurimum et acuta. Rogavit autem tunc priorem fratrum praedicatorum Strigoniensium, ut ei in loco, in infirmari a fratrum, concederet ad manendum, donec dictam egritudinem evasisset. Prior . . . libenter concessit. Vexatus igitur fuit febris illius magnis fervoribus quatuor vel quinque diebus. Venit autem in mentem prioris pro liberacione comitis memoria virginis Margarete et accedens ad eum, dixit illi: „Domine, habeo de crinibus beate Margarete; si placet, portabo de lavatura dictorum crinium vobis dabo. Spero enim firmiter, quod dum de lavatura illa biberitis, vos alleviatum ab bijs ardoribus sencietis. Annuit nobilis et lavaturam illam cum maxima devocione accepit; sta- timque nocte sequenti febris ex toto cessavit“. (Nápolyi legenda. Magyar Sion, VI. 332.)

„Uxor cuiusdam civis nobilis de Strigonio, qui dicebatur Bancbus, cum pregnáns esset et appropinquaret tempus pariendi, per quatuor vel quinque septimanas clamabat parturiens et cruciebatur . . . Venerat siquidem fetus usque ad partum et virtus non aderat pariendi. Credebatur a cunctis, quod deberet sine remedio ex partus doloribus expirare. Tunc frater quidam, Jordanus nomine, periclitanti pie compatiens, dedit ei de cilicio, quod fuerat in dorso sancte Margarete. Mulier cilicium penes se tenens, adiutorium s (ancte) virginis imploravit et enixa puerpera puerum, iam non meminit pressure propter gaudium, sed . . . devote gratias egit“ stb. (Nápolyi legenda, u. o. 570.)

A MOE II. kötetében (10. és 11. old.) megemlékeztem Boldog Margit övéről, mely kézről-kézre járt a főrangú magyar hölgyek körében, mikor szülésük ideje elkövetkezett; ugyanott említettem az esztergomi székesegyház kincstárában található régi övét, mely állítólag B. Margité volt, Ennek a vasövnek képe látható Tarczainál (146. old.). Lásd még: Baros Gyula: Boldog Margit legendája (1927.); Bólé Kornél: Árpádházi B. Margit (1924.); Lovas Elemér: Árpádházi B. Margit és kora. (Kolozsvár, 1913.); u. ő: B. Margit történetének részi, forráskritikája; (a pannonhalmi főiskola évkönyvében, 1915—16.): Némethy Lajos: Adatok Árpádházi B. Margit ereklyéinek történetéhez (1884.).

91. 1272. Gellért. Gerardus. — Magister Gerardus (Italus) nevű olasz orvos, ki már IV. Bélát és V. Istvánt is szolgálta IV. Lászlótól