Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
484 Magyar orvostörténeti adattár A sebeszek társadalmi tekintélyének az sem vált előnyére, hogy folytonosan torzsalkodtak, féltékenykedtek egymásra. Ahol érték, marták egymást. Mikor a lőcseiek városukba hívják Faschang Máté eperjesi sebészt, ez késznek nyilatkozik letelepedni náluk, de előbb megkérdezi a lőcsei bírót,, hogy igaz-e, hogy az addigi lőcsei sebész (Gebauer Kristóf) is ott akar maradni továbbra is a városban? Ha csakugyan így van a dolog, akkor ő nem fogadja el az állást, mert jól ismeri Kristóf urmnak összeférhetetlen, izgága természetét („dann mir desz Christophs wunderlicher Humor nicht umbekhandt ist“).1 Kolozsvári Sámuel, pápai sebész, mikor egy törött kezű kapitány 1751-ben, maga gyógyítására, a közeli faluba hívja, nagyon félvén, hogy a bosszúálló természetű kompánia-borbélya „fegyverével megmocskolja“, csak úgy ígéri meg odamenetelét, ha a kapitány két töltött pisztolyt és katona-kíséretet ad melléje.2 A városi sebész-céhek majdnem mindig tiltakoztak fölöttes hatóságaiknál, sőt a királynál is, ha a városban idegen sebész akart letelepedni. 1732-ben Römer Konrád, egy alezredes elszegényedett fia, szintén a királyhoz fordul, hogy neki a Pozsonyban való sebészi gyakorlatot engedélyezze és az ottani sebészek acsarkodása ellen megoltalmazza; 24 éve tanulja a chirurgiát és az anatómiát s 1500 forintot is megadna egy pozsonyi műhelyért, ha a többi collega békességben hagyná élni.3 Némelyhol, például a pesti Terézvárosban (1798) a furfangos sebészek magát a polgárságot bírták rá, hogy újabb sebészek letelepedése ellen tiltakozzanak.4 A sebészek társadalmi színvonala csak a 18. század elején kezdett nálunk ismét emelkedni, amikor t. i. sebészeink közül sokan már egyetemeket is jártak, különösen Bécsben és Németországban s nemcsak szaktárgyukban, hanem a szülészetben és bonctanban is kellő ismereteket szerezhetek. A pesti egyetemen Rácz Sámuel, a nagyhírű tanár, 1777-ben kezdte a belgyógyászat elemeit a sebészeknek előadni s nehány jó magyar nyelvű céhek. U. o. olvasható a nürnbergi és boroszlói sebészek azonos értelmű felvilágosítása. Egészen hasonló eset fordult elő 1560-ban Nagyszebenben, mikor is az itt tartózkodó Hesz János augsburgi borbély és sebész azt kérte, hogy flát az aranymívesek vegyék fel tanulónak. Ezek visszautasították azzal, hogy úgy mint Németországban, nálunk is az a szokás, hogy a borbélyok gyermekeit nem fogadják el a többi céhek. (L. Archiv des Ver. f. siebenb. Landesk. N. F., XX., 14.) A nagy- szombati bodnárok, 1614, szintén vonakodtak egy fürdősnek a flát céhükbe fogadni (Demkó). 1 Lőcsei levéltár, XII. 103/10. (1664 július 4.) 2 Történeti Tár, 1896, 381. 3 Linzbauer, II., 33. 4 A Nemzeti Múzeum levéltárában található érdekes okiratból kiderül, hogy 1798-ban 18 sebész működött Pest városában, továbbá néhány professor is („folgsam kann man mit gutem Grunde behaupten, dass es mehrere Wundaerzte gaebe, als Patienten an chyrurgischen Faellen“). Az új sebész tehát legfeljebb arra volna jó, hogy borotváljon; ámde a Terézvárosban legfeljebb 1500 embernek van szüksége borotváiésra s ezeknek legnagyobb része is maga borotválkozik, „der grösste Theil aber von der niederen Classe lasset den Barth durch 4, 5 und 6 Wochen unabgescho- ren stehen“, ezektől tehát nagyon kevés volna az új sebész bevétele A szükségletnek teljesen megfelel a Vranits-féle borbélymflhely, „wo man gut und hurtig bedient wird“. — Siklóssy: Bp. (9. 28.) írja, hogy Buda visszafoglalása után külön céhük volt a magyar és a német borbélyoknak. A pesti céhek is állandóan visszautasították a hozzájuk belépni szándékozó fiatal mestereket, kik azután kontárkodásra adták a fejüket. A céhek zsarnoksága sok apró tragédiának volt a forrása, sok családalapítás elmaradt miatta, ellenben felszaporodott a törvénytelen gyermekek száma, mert az ifjú ember nem lehetett mesterré. A főváros levéltára tele van olyan pöriratokkal, melyekben a mesterlegény hiába kéri, követeli fölvételét a mesterek sorába.
