Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
470 Magyar orvostörténeti adattár onaniát vagy egyéb éktelenséget nem követtem (el). Pap, barát, remete, se senki ne dicsekedjék szüzességével, mert sok ezer között még csak ilyen sem találtatik, mint én voltam; de bizony én nem dicsekedem vele. Az én szüzességem bizony az én részemről nem szüzesség, hanem szüntelenül folyó fertelmesség volt. A volna a szüzesség, a mely minden égés és mocsok nélkül volna, de az hűl vagyoni Mi haszna azt Ígérni magamnak, az Istennek, a mely lehetetlen. És azért is az Isten soha nem parancsolta, sem kívánta, sem pap, sem próféta, sem apostol, az egy Jeremiáson kívül. Adom mind ezek után tanácsul gyermekemnek: mocskolodjék inkább a két gonosz között a kisebbel, mint sem a paráznáktól franczút és egyéb sokféle nyavalyát, és az Istentől gonosz kurva feleséget, minden átkot, és végtére az örök kárhozatot nyerje. Quaeritur: Aegyptus quare sit factus adulteri In promptu caussa est: desidiosus erat.1 Alig haladtam vala 16 esztendőt, az anyámnak egy dajkáját meg- késértém a vétekre, de csak nevette, s elvete magától. Egy frajczimert véletlen találván az árnyékszéken, ha megbírom vala, és ha enged vala, megfertéztettem volna, ellenben más frajczimer intéznél is majd szebb, hányát is dőlt előttem szemtelenül, ugyan elváltozott s halványodott bujaságában, és hivott, de nem akartam én. Noha ez két próba után volt, úgy tudom, Segesvárott. Egy jóforma szásznéhoz elmegyek csak egyedül, kit azelőtt ismertem, csak magát találtam, kezét szorítám, tenyerét vaka- rítám s mondám, hogy szeressük egymást; ő az én szómat nem érté, gyümölcscsel kezde kínálni. Menék mindjárt máshoz, sokkal ifjabbhoz és szebbhez, ott sem kapék semmit is; jámbor pedig egyik sem volt, kivált az utolsó. Ezután egynéhány esztendővel reám is izent készségéről, és minden ahoz kívántató alkalmatosságról, de én akkor nem akartam, jobb eszet adván Isten már akkor; noha az egész erdélyi szász natióra vetették, hogy ő a legszebb asszony, és az ura legrútabb férfi. Anno 1659 Kolos- várott láték egy igen szép, ifjú, de nem oda való nemes asszonyt; egy igen jószavú inasomat küldém hozzá cantáló mendicans képében, ki is kész voltát meghozá . . . Ezután egy szoptató szép menyecskének a gyermeke szájában levő csecsének tapasztásán kívül jámbor voltam sok esztendeig; de csak alig hogy Londinumban el nem veszék ilyenformán: Hallván én azt, hogy ott, noha reformátusok mind az emberek, de mégis sok bordély, titkos házak vannak, mondám Jászberényi Pálnak és Enyedi Gáspárnak: menjünk el ex curiositate, lássuk, úgy vagyon-e. Enyedi szegény bizony minthogy medicus vala, nem volt jámbor ez iránt, s tudta az ilyen helyeket, de az Istenért megkértem, rá ne bocsássanak teljességgel épen a vétekre. Menénk egy szerecseny király képe alatt való házhoz, ők ott ismeretesek voltak, a vendégfogadós vén asszonynál. Este későn volt a dolog, nosza mindjárt (hoztak) collatiót, spanyol bort, kanári szektet, kurvát kettesével, melynek egyike csak tizennyolcz esztendős leány-kurva volt, és azon panaszolkodott, hogy ő nemes ember gyermeke volt, de apjától, anyjától árván maradván, a bátyja elűzte és úgy kénytelen adta arra a keresetre magát. Szép vala... de jól adta Isten, Enyedit bevittem volt vélem, és nem közösülénk véle, egy ducatot adék néki... Bocsássa meg az Isten, 1 Kérditek: mért lett oly parázna Aegyptus? Nyilvánvaló oka van ennek; munkakerülő volt.
