Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 471 és áldassék, hogy tovább engem nem bocsátott. Ennyire sem az előtt, sem azután sem mentem, de ha a francztul nem féltem volna, bizony elmentem volna. Ez volt 1664-ben. Jámbor voltam azután 1667-ig1 (tehát 25 éves boráig, M. K. Gy.), ekkor adám elmémet valójában az házasságra és eltökéllettem volt, hogy mivel Isten engemet addig meggátolt az asszonyember megismerésétől: özvegy asszonyt, ha nem tudom micsodás lészen is, sohasem veszek, hanem leányt; hogy osztán házas koromban az ördög és a test szűz leányra ne vágyódtasson.“ Érdekes még. amit Bethlen Miklós az ő bornemisszaságáról (u. o. 192—198.) mond. Egyike ő a hajdan oly ritka antialkoholistáknak, miben legfőbb érdeme volt ifjúkori praeceptorának, a gyulafehérvári iskola híres tanárának: Basirius (Basire) Izsáknak, ki nemcsak theologus, hanem medicinae doctor is volt. 1670. (17. század.) Magyarok evése-ivása e század második felében. — „Reggeli kávé, herbathé, csukolátának hire sem vala; ha valakinek azt mondottad volna: kell-e kávé, talán azt értette volna, hogy állj el mellőle (latin „cave“), ha kell-e thé, talám azt tudta volna, hogy tezed (tegezed); ha csukolátával kináltál volna valakit, talám azt tudta volna, ha tudta volna, hol volna Kucsulátafalva Fogarasföldin, hogy a kucsuláti patakból kinálod; ha valakit kináltál volna rosólissal, talám azt gondolta volna, hogy nap feljötte előtt harmatot szedtél s avval kinálod, avagy rozsból sült kenyérrel kinálod. Hire sem vala ezeknek az régi időkben, hanem Brassóban főzték az fahéj-vizet, azonkívül az reggeli italt hívták aqua- vitának, vagy tiszta égettbort ittanak, honnan is az úrasszonyok apró pincetokokban, úgy az nemes- és főasszonyok is úgy kinálták, s kivált az idegen embert.1 Vagy penig égettbort töltvén tálban, azt megmézelték, egy vagy két fügét vagy egynéhány szem malosaszőlőt tettek köziben, meggyújtották az égettbort s úgy keverték az tálban kanállal, azután megoltván az tüzet, azt itták, az fügét utána ették. A férfiak reggeli ital gyanánt jó finom édes csipős ürmös bort is ittanak s egészségesnek tartották, mert nem vala olyan paszomántos gyomrok, mint az mostaniaknak. Régi magyar étkek ezek valának: tormával disznóláb, káposzta tehénhússal, lúdhússal, szalonnával vagy télben új disznóhússal, tehénhús polyékával,2 kukrejttel,3 4 árpakásával, de abban soha azelőtt citromlevet nem töltöttek; tehénhús rizskásával, murokkal vagy petrezselyemmel, röstölt lével, nyárban új hüvelykes borsóval; lúd törött lével, tyúk sülve foghagymával, ecettel, szalonnával; borsó vagy héjalva s arra felül szalonnát perzseltének s úgy töltötték az tálban vagy hajatlan hígan, abban darab szalonnát vagy disznóhúst tettenek; berbécshús spékkeP vagy tárkonynyal, vagy ecettel, veres hagymával (ennél kedvesebb étke nem volt az öreg Teleki Mihálynak, sem Apor Istvánnak); tehén- vagy disznóhús kaszáslével, ennél s az káposztánál magyar gyomorhoz illendőbb étket nem tártának az régi időben, nyúlhúst fekete lével, csukát tormával vagy szürke lével etc. Vajat nem tettek semmi étekben, hanem az kása közepiben, mikor feladták asztalhoz, mikor kalácsot, lepént, 1 Az itt említett étel- és italnevek egyrészéről 1. a MOE tárgymutatóját és a II. kötetben (243—281.) közzétett gyógyszerneveket. 5 Leves. 3 Mártás. 4 Szalonnával megrakva.
