Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 469 lyen az az ember, aki az magas kereszt fán érettünk meg hala“; ezt mond el háromszor egymásután, harmadszor fogd meg az két nevetlen ujjoddal az nyilat, úgy vonnjad véle ki; de mindenszer egy miattyánkot mongyad és egy Üdvöz légy Máriát, mikor vonszod.“ „Vér hasrul való: írd meg ezeket a szókat papírosra: X Christus in cruce pendebat X Sanguis eius exibat X Sancta Maria X veniebat X sta(bat?) X tua X sicut X Christ X stetit X in fide sua X in nomine patris et filii et spiritui sancti. Ezeket kösd a nyakára.“ 1666. (17. század.) Lakásviszonyok Erdélyben: 1. Kőváry, 5—13. old. (Az udvarház, gyümölcsös, az ebédlő, az „úr háza“, az „inasok háza“, „asszonyom háza“, konyha, pince, a „szakállszárító“,1 a városi épületek stb. leírása.) 1667. (17. század.) Kávéivás tilalmazása. — „Potus Caffae intra collegium prohibitus sub poena amittendi unius festi beneficii.“ (Békefi Rémig: A debreceni ev. ref. főiskola 17. és 18. századi törvényei, Budapest, Akadémia, 1899.) 1668. (17. század.) Simonyi Márton, Enyedi István és Köleséri Sámuelről szóló apró megjegyzések a „Pasquillus de Dacia“ című gúnyiratból: lásd Pataki Jenő, Orvostörténeti morzsák a levelesládából. (Erdélyi Orvosi Lap, 1922 június 1., 11. szám.) 1669. (17. század.) — Sexualia. Gróf Bethlen Miklós, Erdély kancellárja és történetíró (1642—1716.) következőket mondja Önéletírásában (I., 175., 351.) a saját nemi életéről:2 „A vétkek közt leghajlandóbb voltam a haragra, annál is inkább pedig a fajtalanságra, mely is felette igen gyötrött a vérem nagy bővsége és melegsége, sóssága miatt, elannyira, hogy mihelyt a 16. esztendőt meghaladtam, nem tudtam hová lenni miatta, magától is kibuzdult. Melyet is én utáltam és részszerint bűnnek is tartottam, az Istennek sokat is könyörgöttem, hogy az Isten vegye el rólam, és házasságomig adjon donum continentiaet ___ Sokat vélekedtem é n ezen, consultáltam könyveket is, de beszélni róla tudós emberekkel szégyenlettem és átalottam. Azonban égtem, egy szép személyre való nézésem ritkán volt gonosz gondolat nélkül, isteni szolgálatomnak, imádságomnak, templomban, akárhol eszét vesztette, olvasásomban s tanulásomban is sok akadályt tett a bujaság, melynek is táplálója a vérnek bővsége és a testből kiigyekezése, mely is ha akármint osztán elmehetett, minden tisztátalan gondolatok és kísértetek eltávoztak egyszersmind vele. Igyekeztem böjtöléssel is csendesíteni; de az egészséget el nem ronthattam, sőt a mint ötödfél esztendeig vasárnap soha estig nem ettem, az egészségemnek volt akadályára, de a bujaságomnak csende- sítésére bizony egy cseppet sem használt, azért is osztán elhagytam. Ennyi gonosz között inkább akartam a magnak önként való kiöntésével megmenekedni az ördögtől és testem sok kísértetitől, mintsem minden fertelmességre, paráznaságra kiáradni; mert ha ezt nem követem, hanem a nyőstény személyre reá kaptam, bizony nem sok ifjú haladott volna meg engem a fertelmes életben. Elég az, hogy az Istennek kegyelme mindenek felett, azután a franczutól való félelem, és harmadik az, hogy én soha a két feleségemen kívül senkivel sem közösültem, annál inkább 1 Szakállszárító: félfedeles ülőpadok, oly helyre építve, honnan legszebb volt a kilátás. Ide vonultak ebéd után a régi magyarok, hogy az étkezés befejeztével tisztára mosott szakállukat „megszárítsák“. 2 Kivonatosan adom.
