Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
462 Magyar orvostörténeti adattár irat, 6. évf.) leírt és képpel is illusztrált éremhez, azzal a külömbséggel, hogy az utóbbinak mindkét oldalán latin felírás van, (előlapján szt. György, hátsó lapján a kabbalisztikus görög üm-betű, két oldalán a higany és vas alkimista jeleivel s a köv. körirattal: Signum Rochi, contra pestem patronus), míg a TV.-féle érem egyik oldalán német a kör- irat. Weszprémi még egy másik hétszögletű amulett rajzát is adja (u. o. 359.), melynek csúcsai közt Krisztus hét neve olvasható, közepén pedig szintén a nagy tau-betű látható. Bizonyos, hogy a magyarok már a 17. században, sőt régebben is, jól ismerték ezt a védő £aw-betűt, melynek tulajdonképen ősi eredete van. Álljon itt magyarázatul Pachingernek nehány megjegyzése (1. Archiv f. Gesch. d. Medizin, X., 1917., 315.): „C. M. Kaufmann erwähnt in seinem „Handbuch der christlichen Archäologie“ (Paderborn, 1905.), dass das tauförmige Kreuz schon auf undatierten Katakombeninschriften des zweiten Jahrhunderts vorkommt, und zwar in Tau- [das griechische T] Form, das zwischen die Buchstaben des Namens eingeschoben wurde; z. B. DION T YCIOY. Dabei ist es fraglich, ob es sich hier um ein Abwehramulett oder bloss um das Zugehörigkeitszeichen zur christlichen Gemeinde handelt. Nach M. Andree-Eysen, „Volkskundliches aus dem österreichisch-bayrischen Alpengebiete“ (Braun schweig, 1910.) is dieser T (Tau) ein pestabwehrendes Zeichen. Carl Roll erwähnt in den „Blätter für Münzfi’eunde“, Heft 10/11., 1914. dass sich in der Zisterzienserabtei Bebenhausen über einer Mönchszelle in gotischer Umrahmung ein solches T aus der Wende des 15. zum 16. Jahrhundert mit der Aufschrit findet: „Tau super nos postes — signum terreat hostes.“ Man war im Mittelalter der Überzeugung dass ein mit einem solchen T bezeichnetes Haus gegen die Pest gefeit sei. Solche Zeichen, ferner Pestzeichen — sagt Roll — sind noch an manchen Häusern Münchens zu finden. Frauen trugen das T-Zeichen als Schutzmittel in ihre Gewänder eingenäht und in gedruckten „Schutzbriefen“ gegen Pestilenz ist dieses T-Zeichen noch bis ins 18. Jahrhundert zu finden. Der Bader Johann Kurz in Hohenaschau (Bayern) hat 1681 in sein Arzneibuch geschrieben, dass T ein Pestilenzzeichen sei, das ein Engel von Himmel gebracht habe.“ A Nemzeti Múzeum éremtárában (nagyohbszámú 17—18. századi pestiskereszten kívül) van egy ritka, áttört művű aranyamulett, melynek közepét a T-betű foglalja el. Némelykor e betűt a bika-csillagzat zodiakus- jele veszi körül s ilyenkor talán szerelmi amulettnek tekinthető. List Guido szerint a T tulajdonképen, az ú. n. rózsakeresztből (+) származott, azáltal, hogy a +-ből a felső függélyes elmaradt. Ez a rózsakereszt tudvalevőleg a titkos társaságok, szabadkőművesek stb. jelvénye volt egy időben. — Milanóban már 1577-ben eltiltották a pestis ellen védő cédulák, gyűrűk, érmek és medaillonok viselését (Mitteilungen, 26. évf., 34.) A tau- keresztek egyik alakjáról (képpel) lásd még Villiers—Pachinger: Amulette und Talismane, (München, 1928.) 242. 1648. (17. század.) A pestis védőszentjeinek: szt. Rókusnak és szt Sebestyénnek olajfestésű oltárképei (a háttérben Buda és Pest látképével) a Székesfővárosi Múzeumban. — A pestis és más betegségek ellen használt vallásos amulettek és keresztek, védőszentek képeivel, (a 17. századtól kezdve) találhatók a Nemzeti Múzeumban is. 1649. (17. század [vége]). A tejelválasztás és szoptatás zavarainak kezeléséről következőket írja Páriz Pápai: „Ha teje nem lejend (az asz-
