Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
460 Magyar orvostörténeti adattár ver Lithotherápiája, mely a legkimerítőbb a maga nemében. Az újabb irodalom egy részének jegyzéke Villiers könyvében (előszó, 7. old.) található meg. 1641. (17. század.) — Wecker János Jakab munkája. — Hogy a régi magyar orvosok milyen nagy súlyt fektettek a diétára, kitűnik többek közt Radvánszky munkájából (Régi magyar szakácskönyvek, 248.), hol az erdélyi fejedelem szakácsa azt írja, hogy mikor beteg a fejedelem és bo- rágót kell neki főzni, akkor „az doktortól is megkérdjed, mint kell csinálni; ha tudod is, nem szemérem tanulni“. Ugyanezen munkában teljességében van közölve egy „Opus magiricum (szakácskönyv) posthumum, usibus tam sanorum quam et quidem inprimis aegrotantium“, tehát főleg betegek számára való ételek készítése módját írja le (u. o. 253—295. lap) részletesen. Ezen könyv Wecker János Jakabtól származik, ki „celeberrimus quondam medicus“ volt. Az érdekes magyar nyelvű munkában furcsaságok is bőven vannak. Például a mondolatej készítésénél (256.) azt mondja, hogy „néha reszelt gyöngy és jó arany fóliom is igen használ az fiatus ellen, fűképen az gyermekeknek“. (Kissé drága medicina a fiatusok ellen!) A 268. oldalon egy erősítő lév (leves) recipéjét olvassuk, mely következőleg hangzik: „Szelj szép kenyeret az mint szoktuk lének, hat vagy nyolc szeletet, az mennyi szükség, tölts reá rósa vagy fahéjas vizet, hogy lágyuljon meg tűle, nádmézeld meg jól felyül köz (avagy ha szerét teheted rósa vagy violás) nádmézzel. Czuker candiát és manus christi nevű speciest is hozzá teheted; végy azután jó mondola tejet, néha az betegnek adj benne egy kis italkát, hogyha az beteg megeheti az levet, keverd meg, hogy sűrű legyen, mint az pép, hogyha felettébb erőtelen az beteges, nem nyelheti, egy tiszta tálacskában belemártván, ereszd az szájában, felette igen meg- erősséti ez az beteget még ha holt eleven volna is, mint magam is Istennek segítségéből megpróbáltam.“ Egy másik helyen (u. o. 273.) phthisis ellen zöld békából való pástétom, illetőleg leves készítése módját írja le. 1642. (17. század.) Sexualia. Jus primae noctis. — Az utóbbi nálunk aligha létezett, de Jósika (Emlékiratában) említ rá egy példát Csáky (István?) személyében, kit emiatt oláh jobbágyai éjjel álmában megleptek s kegyetlenül agyonvertek. (Siklóssy: Budapest, II. 49.) 1643. (17. század.) Syphilis. — Liszt Nándor értekezése a lues 17. szá zadbeli gyógyításmódjairól (cinóberrel való füstölések stb.): Gyógyászat, 1929., 850. 1644. (17. század.) Magyarországi járványokról. — Loew András értekezése: „Historia epidemica Hungáriáé, in qua plane singularia . . . inprimis de febre petechiali, morbillis, variolis, dysenteria etc. recensentur“. (Megjelent az Acta Nat. Cur. I. kötetében, pag. 17—84.) 1645. (17. század.) Páriz Pápai a pestisről. — „Úgy kell magunkat a dögtől (pestistől) ónunk, hogy Isten és felebarátunk ellen ne vétsünk (és) ha valaha, bizony ez időben megkívántatnék az alamisna és a jó rend a közönséges társaságban, úgy, hogy szegény atyánkfiái... elkerüllyék az éhei való meghalást a mi adakozásunkból. Ha elrekeszttyük őket, félvén a dögtől, gondot viseltessen a magistrátus arra rendeltetett személyek által reájok... Ha kérdi valaki: Szabad-é a pestistől futni? nem felelhetni egyebet, hanem: Németnek szabad, de nem magyarnak, mert amannak mind ezekben is szép rendtartása és szokott ususa vagyon... Bolondság ott 'nem futni, ahol idő s alkalmatosság vagyon a futásra. Galenus nagy ember vala, mégis pestis kezdődvén Rómában haza voná magát Görög
