Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
456 Magyar orvostörténeti adattár arrul, hogy a mely derék summábúl álló restantiák belső és külső nemesi rendeknél haereálnak, azokat kovahamarább kiszedjék és nemes város per- ceptorátusában administrálja; másként tudja nemzetes bíró uram és az nemes tanács, mint kellessék ellene, mint számadó szolga ellen procedálni.“ De a város az ő gyógyszertárával — bizonyára a hanyag kezelés folytán — nem bírt boldogulni. 1716-ban komolyan foglalkoznak már az eladás kérdésével. „Az patbekabéli proventus — mondja az ez évi artikulusok egyike — nem adaequálván patbicárius uram fizetését, orvosoltassék, hogy ezzel is többrül kárban ne essék az n. város; jobb volna, ba eladattatnék, a miként lehetne, megkínálván pater Jesovita uraimékat in complanationem debiti.“ (Schwarz Ignác: Gy. K., 1891., 31. és köv. számaiban, a Kolosváry és Óváry-féle Corp. Statut, adatai után. A forrásutalásokat lásd az eredetiben!) 1632. (17. század.) A lőcsei gyógyszerészekre és a városi gyógyszer- tárra vonatkozó iratok (12 drb), továbbá az orvosokra (2 drb) és sebészekre (24 drb) vonatkozók. (Lőcse város levéltárában, XII. 188.) 1633. (17. század.) Gyógy szer számla. Térjék. — Már Bethlen Gábor idejében (de később is) rendesen auszug (auszczukk) vagy auszugales volt a gyógyszertári számlakivonatok neve. (Radvánszky: Udvartartás, 35. stb.) A fejedelem patikaszámláin különösen gyakran szerepel a pestis főgyógyszere, a jóféle velencei térjék, melynek egy fontja, ezen számadások szerint, két forintba került (u. o. 48., 60., 70.). Ezenkívül gyakran találkozunk a pézsmafüstölővel, sőt moschusszal illatos szappanokat is készítettek. A „spanyol füstölő“ és a „füstölni való franciski“, (talán trociscif, trocisci fumales?) is járta (u. o. 27.). „Füstölni való sthorax“ (u. o. 30., 49.). „Storaxi lacrimát (= lachryma storacis) füstölni vittem 2 frt 48 dénárért“, „egy font füstölő magot, kinek profumus in granis a neve“; „két font jóféle arnbrát és pézsmapogácsát 14 frt 88 dénárért“; „egy font profumus ordinariát 5 írtért“, 2(4 uncia egész pézsmát 13 dukáton“, „2Ve uncia igaz pézsmaport 18 dukáton unciáját“ (u. o. 60.). 1634. (17. század.) Recipék és gyógyszerész-számla (Eberstorffer János bécsi gyógyszerésztől), a Nádasdy-levéltárban (79. O. L.). 14 különféle rendelvény („Pro magnifico domino“ és „Pro magnifica domina“, de a név nincs kitéve). Az egyes recipék ára 1—6 frt közt ingadozik. Az első recipe alkotórészei: Pulpa cassie nouiter ex(pressa), Elect, forciore vipere, Agaricum preperatum, Reubarbarum electum, Zucarum qu. s„ f. bolus; az ára pedig 6 forint! — Az egyik recipén („pro tota familia“) Pulvis cordialis contra pestem, egy másikon Morselli sáracenici contra pestem van rendelve, tehát a kézirat mindenesetre pestises évből való. Az Eberstorffer bécsi gyógyszerész-dinasztiáról lásd az Acta Vindob., IV. kötetének névmutatóját. 1635. (17. század.) Orvietan. — E nevezetes régi gyógyszer nevét ott találjuk a Bethlen Gábor által használt orvosságok sorában. Egy fontnak ára 1 frt 80 dénár volt s Velencében vásárolták a fejedelem számára. (Radvánszky: Udvartartás stb., 71.) Híres pestis elleni gyógyszer volt annakidején, de később nagyban hamisították s Möller Károly Ottó már azt írja (Consilium medicum, 1739., 17.): „Es mögen die Alchimisten, gewinnsichtige Empirici und Theriacs-Kraemer, von ihren unbekannten u. himmlischen Arcanis, Salibus volatilibus, oleosis, Elixiris, Theriac, Orvietan, Mithridat u. dergleichen, u. auch in denen Zetteln rühmen, was u. wie viel sie wollen“ stb., ezért is a pozsonyi tanács az 1710. évi pestis alkalmával megtiltotta ezen szerek használatát. Az Orvietan (vagy magyarosan:
