Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 453 a másik Vidos György tulajdona. 1631-ben a kassai gyógyszertárak száma már négy, a mi számbamenő haladást jelent. Kassán behatóan foglalkoznak a 17. század folyamán a gyógyszertárakkal és nagyon gyakran akadunk a városi tanács jegyzőkönyveiben a gyógyszerészet emelésére célzó intézkedésekkel. De más felvidéki városainkban is rohamosan fejlődik a gyógyszerészet ügye. Így például Pozsonyban, ahol 1623-tól kezdve tartanak rendes gyógyszertárvizsgálatot, a már fennálló 3 gyógyszertár még eggyel szaporodik, a mai „Szentháromság“ gyógyszertárral, mely 1894-ben már ünnepelte 200 éves fennállását. Ezen gyógyszertárt „orvosi és gyógyszerészeti szakma terén elért eredményeiért“ Lipót király Rauchenfeld János Györgynek, akit ezen okirattal az udvari orvosok és gyógyszerészek sorába felvett, mint Nagy-Szombat városi orvosának 1649-ik év július hó 12-én adományozta. E században a kormány több ízben (1644., 1656., 1678., 1689.) bocsát ki a gyógyszerészeket illető rendeleteket, így pl. a méregkeres- kedésre vonatkazókat. A gyógyszertárak me g vizsgált at ását a városi orvos által ekkor már kötelezővé teszik s megtiltják a zárdabeli patikáknak a gyógyszereladást stb. Nem érdektelen az 1678. évi (Ausztriában született!) rendelet, mely meghagyja a gyógyszerészeknek, hogy az üzletükben működő nem-katholikus alkalmazottakat igyekezzenek a katholikus hitre téríteni. Hogy gyógyszerészeink ezidőben sok helyütt kiváló társadalmi tekintély- lyel bírtak, bizonyítja Weber János (1. MOE), továbbá egy második eperjesi gyógyszerész: Scholz György példája, ki ugyanakkor első városi szenátor. (Csippék: Gy. K„ 1898., 21. szám.) 1631. (17. század.) Gyógyszerészet Kassán. .— Hogy a 17. századbeli magyar városok mennyire ügyeltek gyógyszertáraik rendbentartására, azt szembetűnően igazolják Kassa városának statútumai, melyek lépten- nyomon foglalkoznak a városi gyógyszertárak ügyeivel. Kassa 1609-iki városi szabályzatának 34. pontja a gyógyszerészeket illetőleg ezt mondja: „Es sollen auch die Apotheker alhir ermahnet werden, dass sie nach ihren gutten gewissen handeln, die leut über die maszen nicht überschätzen, die medicamenta aus frieschen materiis componiren, die alte verlegene vndt zu nichts dienende materien hinweg thuen und in allen also handeln, das sies vor gott vnd der weldt verantworthen khönnen.“ Mielőtt a gyógyszerész elfoglalta felelősségteljes állását, megeskették. így határozza ezt Kassa városa 1621-iki articulusainak 15. pontja. „Akarja és kívánja azt is az n. község, hogy az patikárius és patikárius-legények is megeskiidtessenek, hogy az embereknek jó orvosságot adjanak, és azt fölöttébb való áron ne adják.“ Úgy látszik azonban, hogy a kassai patiká- rus esküje dacára sem felel meg teljesen feladatának, mert az 1623-iki cikkelyekben a következőt olvassuk: „Az n. k. (nemes község) ezen is kéri az n. t. (nemes tanácsot), hogy az szegény doctor Armbrusternek rendeljen valami fizetést, mind pénzből és búzából, hadd táplálhassa magát; és hagyja meg az n. t„ hogy visitálja meg az patikákat, mivel sok panasz vagyon a patikár tusokraA városi hatóság azonban — úgy látszik — nem gondoskodott arról, hogy „a szegény doctor táplálhassa magát“ — vagy tán más körülmények jöttek közbe, — elég az hozzá, hogy Kassa szabad királyi városa 1625-ben orvos s gyógyszerész nélkül áll. Megvolt a gyógyszertár, de nem volt, aki gondját viselje. „Az n. k. nagy szüve fájdalmával jelenti, — így szól az 1625-iki statutum 6. pontja — hogy sok számtalan beteg emberek vadnak városunkban és Isten után, mivel orvoshoz szoklanak volna folyamodni, mostan sem doctor sem patikárius
