Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
454 Magyar orvostörténeti adattár városunkban nincsen, kívánja azért az n. k., hogy egy fő tudós medicust állasson és kéressen az n. t. és az patikáriusokra viseljen gondot és esztendőnként esküdtessék meg őket.“ A városi gyógyszertáros röviddel azelőtt meghalt s özvegye vezette tovább az üzletet. De a városi tanács nem volt vele megelégedve, mert — mint az 1625-iki artikulusok 7. pontjában olvassuk — „az n. k. egyátaljában tovább nem akarja szenvedni, hogy ezután Jakab patikárusné bírja az patikát, hanem az n. t. foglalja el haladék nélkül és rendeljen bizonyos embereket annak gondviselésére, állatván bele egy jó patikárius legényt, hogy úgy mind haszna városunknak, s mind böcsülleti nevekedjék, és az szegény betegeknek is legyen Isten után mihez folyamodniok.“ Egy évvel rá a város már e mizériákon túlesett és 1626-ban a következő utasítást adja a tanácsnak: „Mivelhogy az városban immár jó orvos doctor vagyon és jó patikárius is (Cornelius Gatti), mellette kívántatik, hogy egy patika adassék nekiek; azért, bíró uram, az n. tanácscsal viseljen gondot reá, és avagy az patikárius Jakabné patikáját, avagy penig az másikat adják oda nekik.“ 1628-ban újra rendelik el, hogy „az mikor az b. tanács, az czéheseket meg esküdteti, ugyanakkor a két patikárust is, Corneliust és Vidos Györgyöt megesküdtessék, mely esküvésnek ugyan külön formulája legyen; az szolgájik is esküdtek legyenek“. — Az egyik gyógyszertár még mindig Jakab özvegyének kezében volt s csak ekkor rendeli, „az böcsületes község“, „hogy patikárius Jakabné patikáját az város számára vegyék el tőle, mivelhogy sokkal adós az városnak, és az mivel föllebb az patikában találtatik az adósságnál, azt adják meg az asszonynak; ha penig ki nem telik az adósság, másképen vegyék meg az asszonyon“. 1631-ben a gyógyszertárak száma — mint ez egy, a gyógyszerészek megesketésére vonatkozó rendeletből kitűnik — már négyre emelkedett, ami mindenesetre már számbamenő haladást jelent. 1637-ben újra hívja fel a képviselőtestület a város bírája s orvosa figyelmét a gyógyszertárakra. „Mivelhogy az orvosságokat nem líjítják annyira, az mint kívántatnék, sőt ugyan haszontalan orvosságokkal is terhelik az embereket, kívánja azért az n. k., hogy bíró uram őkme doctor urammal vigyáztasson reájuk és megvizsgálván patikájokat, hasznos orvosságokat s receptákat terveztessen velek.“ A következő évben újra kénytelen a város képviselőtestülete a gyógyszerészeti ügy javítását sürgetni. „Az apoteca- riusok magok viselését az mi illeti, — mondja az 1638-iki artikulusok harmadik pontja — panaszkodik az n. község, mivel hogy az orvosságokat nem újítják az mint kívántatnék, kívánja az n. község bíró uramtól ő kelmétől ez n. tanácscsal, hogy megintettessenek, hogy újítsák hasznos orvosságokkal patikájokat, és rendeljék istenesen az orvosságoknak kiadását, hogy nemcsak az gazdag, hanem az szegény is élhessen orvosságokkal. Ez pediglen, hogy jobb modalitással meglehessen, kívántatik az, ha valahol egy jó tudós orvos doctort találhatnánk, mostan követ uraimékat méltó volna informálni felőle. 1641-ben újra találunk gyógyszerészekre vonatkozó adatot. Az ezévi statutum 2. pontja így szól: „Az orvos doctor és patikáriusokra szorgalmatos gondja viselése legyen bíró uramnak s az n. tanácsnak és egyszer jó volna patikájokban levő eszközöket meglátogatni.“ 1668-ban újra hallunk panaszt. „Minthogy n. bíró uram és a nemes tanács már doctor uram felől provideált, és amint bizonyosan informál- tattunk, hogy a beteges embereknek kurálására való matériák a patikákban némelyek nem is találtatnak, némelyek pedig, a melyek találtatnak is, a régi mivoltok miatt a virtusok extingváltatott. Azért kéreti nemzetes
