Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
452 Magyar orvostörténeti adattár lekedtek. Annak sem lészen soka gyermeke, rígy elvesztegették belől az rnátrát.“ (Takáts Sándor: Zrinyi Miklós nevelőanyja, 92—94.) b) Teleki Mihályné (Veér Judith), az erdélyi kancellár felesége, szintén a doktorkodó asszonyok egyike. Egész könyve volt, teleírva a mindenféle bajokra jó recipékkel; persze furcsaságok is voltak benne (a szülés könnyítésére borsot kell rágni, vagy az orrba szívni stb.). Ebben a könyvben Rákosi Boldizsár nevű sebész (vagy egyszerű kuruzsló?) is írt egy hosszú receptát fejfájás és fülbajok ellen. Magának Veér Juditnak a szülései nagyon nehezen mentek s jegyzetei közt akad egy, ahol Balog (Selyei) István orvos és pap azt ajánlja neki, hogy a szülés könnyítésére polypo- dium-gyökeret kössenek a talpára s a lába fejére, azonkívül bazsarózsával kenjék az ágyékát és a vulvát belül. (V. ö. Homonnai Betti: Veér Judit életrajza. Budapest, 1914. 35—37.) ^ 1627. (17. század.) A régi magyar kuruzslókról hosszabban értekezik Tóth Béla: Magyar ritkaságok (1907.) című munkájában, a 185., 233. és köv. lapokon, hol egyszersmind a Raymann, Paterson Hain és más 17. századbeli orvosainktól emlegetett kárpáti sárkányokról, pozsonyi múmiákról, arany venyigéről (aurum vegetabile) stb. is szó van. A 185. lapon olvasható „Kemene Lasko Vicomte de Zemblin“, helyesen „Zemere Lasko [= Szemere László] vicecomes comitatus Zemplinensis“. (Lásd Paterson Hain: Miscell. Curiosa, II. 187.; hol több példa is van említve.) A 188. oldalon említett Raymann-féle értekezés az Acta phys.-med., vol. VI. 427. lapon jelent meg. A „sárkány“-csontok különben nem voltak egyebek, mint az Ursus spelaeus csontmaradványai; a Vollgnad által emlegetett sárkánykörmök pedig a Felis spelaea karmai. (Erről részletesebben 1. Kubacska: Die Grundlagen d. Lit. üb. Ungarns Vertebraten-Paläontologie, Budapest, 1928., 14., 32., 61. Képekkel!) 1628. (17. század.) Szembajok. — Az esztergomi egyházmegyei könyvtár egyik könyvében a köv. jegyzet [a 17. század elejéről] olvasható: „Homalios es haliogos szemrül, kivaltkepen ha az haliogh hét esztendeigh lenne is, elharitia az szemrül, ez penigh kivaltkepen bizonios orvosagh. Az asztagh buzaban vagy akar hol talaliad az mezetellen eger fiakat az feszekbe, de öli igen giengeknek es mezeteleneknek kel leni, hogi megh az szemek sem nilt megh; valamenni leszen rágd [rakd] égi szép tiszta üvegben, ted egy szegre, allion vesztegh oth; az szépén tiszta olaya leszen, de epen rakiad őket bele es’ az halliogos szembe regvei és estve bochas bele.“ [Ethnographia, 1900., 120.] 1629. (17. század.) Bertram kézsmárki gyógyszerész és városi szenátor. (Demkó, 395.) 1630. (17. század.) Gyógyszerészetünk a 17. században. — A magyar, s különösen a felvidéki gyógyszerészet fellendülése a 17. századból datálódik. Ügy a kormány, mint az önálló jogéletű városok hatósága egyre e fontos egészségügyi tényező viszonyaira terjeszti ki figyelmét. A kassai 1609-ik évi városi szabályzat szigorúan meghagyja a gyógyszerészeknek, hogy úgy járjanak el működésükben „das sie vor Gott und der Welt verantworten können.“ 1621-ben azt határozza a városi szabályzat, hogy „az patikárius és patikárius legények is megesküdtessenek.“ 1626-ban meghalt a városi gyógyszerész és özvegye vezette tovább az üzletet; de a városi tanács nem volt vele megelégedve és bizonyos Gatti Kornélnak akarta a két gyógyszertár egyikét juttatni. Ez úgy látszik csak később sikerült, mert csak 1626-ban találjuk Gattit az egyik gyógyszertár birtokában, míg
