Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
444 Magyar orvostörténeti adattár mentum in nullo suo puncto stáljon, ha az ispitálról elfelejtkezik.“ (Kőszeg város statútuma.) (Corp. Statut., V. [2.] 349.) 1600. 1699. Gyógyszerek. — A kassai jezsuiták patikájának számlája (auszugales) a Fenesy György néhai egri püspök részére szállított gyógyszerekről; (aláírva: Michael Wanczek provisor). Érdekesebb tételei: Suffitus optimus cephalicus (2 rénes frt, 24 dénár); Theriaca optima (4 frt), Ungu. rosarum (1 frt 45 d.); 01. ruthae destillatum verum (4 frt); Confectio Alkermes cum moscho et ambra fortiter complecta (6 frt); 01. scorpionum Magni Mathioli (2 frt 45 d.) stb. (T. T., 1897., 774.) 1601. 1699. Himlő, morbilli és febris petechialis Sopronban. {Lerscli, 331.) 1602. (17. század.) Bezoárkövek. — Bethlen Gábor fejedelemnek volt egy igen becses, bezoárkőből készült csészéje („beczovár-csésze“), melynek értékét ezer aranyra tették. (Radvánszky: Udvartartás és számadáskönyvek, 345., 374.) Ez a csésze azonban aligha volt bezoárból való, mert mikor Brandenburgi Katalin, Bethlen özvegye, ezt (a hagyatékból eltűnt) esészét követelte I. Rákóczi Györgytől s ebben a dologban különböző val83. Bezoárkeeske és alatta maga a bezoárkő. (Pomet: „Histoire des drogues“ c. könyvéből. 1694.) látásokat eszközöltek annak kiderítésére, hogy hová lett a csésze, az egyik tanuvallatási jegyzőkönyvben meg van jegyezve, hogy „talán terra sigil- latából volt azon csésze, mert soha nem látott senki olyan bezovárt, kiből csésze lőtt volna.“ És ebben igaza is van. A bezoár igen híres orvossága volt a pestisnek, mérgezéseknek és sok más testi bajnak. Hogy milyen nagyra tartották, bizonyítja Veran- csicsnak egyik 1568-ban kelt levele (Verancsics Munkái, IX. 222.), melyben megköszöni Zsámbokinak hozzá intézett üdvözlő verseit s a végén azt írja: „ut autem retineas apud te mnemosinon, fuisse me in Turcia. et ibi tui meminisse, misi tibi tapetem, bezaarem (!) vero ipsémét manu mea exhibebo.“ 1608-ban Bosnyák Tamás írja Rimay Jánosnak: „Az én porkolábom, Byche Balázs igen beteges, az én ítéletem szerint phtizis vagyon rajta, talám mind tüdeje, mája elveszett; csuda menn(y)i rút torhát, genetséget hány ki. Kérem kegyelmedet, hogy ha mi orvosságot tudna kegyelmed, írja meg kegyelmed, talám isten által valamit segíthetnénk neki. Kegyelmednek jó könyvei vannak és olvasott valami jó orvosságot. Tudom, hogy drága és kedves kegyelmednél az bezoár. de ha lehetséges, kegyelmed küldjön valami kicsint az menni egy vagy két bevételre elég. Minap egy doctor igen dicsíré magamnak is élni vele, egy kis tiriakóval (= térjék, theriaca) együtt bevenni.“ (Ipolyi: Bim., 175.) 1615-ben a török
