Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
28 Magyar orvostörténeti adattár felírásnak tulajdonkép semmi értelme sincs. Hiszen tudjuk, hogy a betegséghárító talizmánok és amulettek sokszor egészen értelmetlen, bolondjába csinált szavakkal vannak teleírva. Például a már említett tralleisi Alexandros éppen a podagra ellen azt ajánlja, hogy az ember aranylemezre írja a következőket: „Mei, tbren, mór, for, tenx, za, zon, the, lu, cbri, ge, ze, on“ és ezt a testén hordja, még pedig a sarka körül; az ephesusi Diana-szobron is ilyen értelmetlen szavak voltak: „Aski, kataski, hex, tetrax, dammameneus, aesion“ stb. (V. ö. Stemplinger, 80.) 39. (12. század eleje.) Magánorvosok Linzbauer állítása szerint (Gyógyászat, 1872, 172.) III. Béla király idejében tűnnek fel először hazánkban. Szerinte az archiater-címet is ezi dobén kezdik használni nálunk. 40. (12. század.) Olaszok. Draco. — Ezen orvosról, ki állítólag Könyves Kálmán halálát okozta s ki W eszprémi (I. 32.) valószínűtlen föltevése szerint esetleg magyar is lehet (Sárkány), ha ugyan nem olasz: Wertner (Századok, 1893. 600.) is megemlékezik, többek közt azt mondván, hogy a Dragoné olasz nemzetségből való származtatása tárgytalan, amit én nem mernék ilyen határozottan állítani. Dracoról már a MOE I. 70. és 81. lapján is megemlékeztem, annak kapcsán, hogy Könyves Kálmán kiheréltette és megvakítatta Álmos herceget és fiát, a későbbi Vak Béla királyt. A kasztráció, mint büntetés, nemcsak a nyugoti államokban, hanem nálunk is évszázadokon át divatban volt s Werbőczi Tripartituma még 1514-ben is azt rendeli, hogy „Liberi haidonee (útonálló betyárok), si armis inveniuntur, castrentur.“ (41.1 (12. század.) Kórház. Johanniták. — Nagyvárad tövében, Szent- Jánosün, már a 12. században volt egy monostoruk a szt. János-vitézeknek. Az ily monostorok egyik főrendeltetése a betegek gyógyítása, ápolása volt s ezért e monostor bízvást tekinthető Nagyvárad legrégibb kórházának. A szegények háza, népies nevén ispotály, 1339-ben már mint régi, megállapodott intézet említtetik Nagyváradon. (Fejér: Cod. dipl., VIII. (4.) 428; Bunyitay: A váradi püspökség története, 1883, I. 152.) (fáj/1201. Ispotály Pannonhalmán. A kon vent egyik tekintélyes tagja, Márton apát, volt itt az ispotálymester (hospitalaris magister), kinek segédeivel együtt az orvostanban jártasnak kellett lennie (Wenzel: Árpádkori új okmánytár, I. 91.) Az apátság felső udvarában lehetett az idegenek kórháza, melyhez fürdő is volt csatolva (u. o. VI. 438.) Uriás apát az apátság jövedelmének egyrészét az idegen betegek ápolására rendelte (u. o. I. 215.). Ugyané kórházra utalhat a pannonhalmi főmonostor mellett levő hoszpodár szőllő neve, melyet Villányi a hospitalaris elrontott alakjának tart. (Erdélyi, I. 547, 488.) 43. 1208. A liebeni ispotálynak vámmentesség adatik a szegények és betegek gondos ápolásáért. (Linzbauer: Eg., 21.) 44. 1211. A keresztesek ispotályt alapítanak Borsán. (Fejér: Cod., III. (1.) 106. 45. 1211. „Orvosi-név. — Első adat az orvos-szóra mint személynévre 1211-ből (OSz, 717.). Továbbá: Andreas dictus Uruus (1395-ből; Zimmermann: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, 1902, III. 117.); Orvos Mátyás (1457; OSz, i. h.); Orvos Kelemen (1493; OSz, i. h.) Suri Orvos Mihály stb. Éppoly régi a németeknél az Arzt, mint melléknév vagy személynév (1450-ben Hanns Artzt soproni polgár, ki addig az ottani polgármesterrel, bíróval és a tanáccsal ellenséges viszonyban állott, amicabilis úton kibékül és erről írást ad. Sopron város levéltára,
