Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 29 Lad. IV. et D., fase. II., num. 150. Kétségtelen, hogy vagy ő maga, vagy valamelyik őse laikus módra doktorkodott s innen kapta a nevét.) A Doktornév is többször előfordul (például TT. 1900, 155; a 15. század végéről). 46. 1212. Budai hévvizek. — Az óbudai egyház egyik határa ad calidas aquas (a mai Császárfürdőnél) vonul el. (Fejér Codexe után Linzbauer 1.31.) 47. 1217. II. Endre király Sándor orvost (Alexander physicus) és papi rendű tudós embert, ki környezetében él, spalatói érsekké akarja tenni, de terve, a spalatói kanonokok ellenállása következtében, nem sikerül. (Schwandtner után Weszprémi, IV. 42.) 48. 1217. „Transitus leprosorum“, a Száva mellett: II. Endrének egyik adománylevelében említve. „Prima meta terre supradicte Preulaca incipit ab orientali parte ab ipsa Zowa, in loco qui vocatur transitus leprosorum, et ducit per proximam viam in rivum qui vocatur Mertuwica“ stb. (Tkátéié: Mon. Epp. Zagr., I. 37.) Ugyanez említve Nagy Lajos 1345. évi oklevelében is: „Mete autem eiusdem prossessionis Prelaka... hoc ordine protenduntur: prima meta incipit in portu fluvii Zaue ex oposito ville Philipoucb ad molendina, qui portus olim vocatur transitus leprosorum, deinde... iungitur cuidam aque piscarie Mertuicha et alio nomine Zauicha vocate“ stb.; (u. o. II. 129.) Transitus a. m. átjáróhely; prevlaka a mai horvátban is transitusfélét jelent; mrtvice a. m. morotva, holt ág. 49. 1217. Ispotály. Hév víz. — Ez évben a tapolcai (Miskolc mellett) bencés kolostor mint honarum litterarum domicilium említtetik. A hely, hol feküdt, kies fekvése és gazdag, természetes meleg forrásaival kiválóan alkalmas volt gyógyászati célokra, kórháza azonban Miskolcon volt, a Mindszent-utcában. (Rupp II. 105.) 50. 1221 és következő. Kórházak. — A 13. században a magyar szerzetesek legtöbb kolostorában és a városokban van ispotály. Catlu nevű úr egy Ceplet nevű szolgáját a fiaival és a szőllejével, 1221 előtt, a pannonhalmi apátság kórházának (domui infirmorum fratrum) hagyta olyan kötelezettséggel, hogy ennek szolgáljanak. A pannonhalmi benedek- rendiek a betegekről külön gosdoskodtak, hogy alkalomadtán semmiben hiányt ne szenvedjenek. Uros apát 1226-ban írásban kiadja, hogy utódai közül senki se merészeljen elvenni abból, amit a rendtagok asztalára és a betegek részére a rendtagok, a hűséges jobbágyok és főleg II. Endre király hozzájárulásával megszabott. A ciszterciek kórházaikban ügyes betegápolók lettek. Bizonyára ezért szemelt ki Jakab praenestei püspök és pápai követ a kalocsai érsek bácsi kórháza élére két ciszterci parasztfrátert. E rendelkezés alapján maga IX. Gergely pápa 1234-ben meg is hagyta a pozsegai tisztesvölgyi apátnak, hogy amint szükséges, küldjön két alkalmas egyént az ispotály vezetésére. Az ispotályosok, vagyis János- vitézek meg már hivatásuknál fogva is nagy gondot fordítottak a kórházakra, hiszen a rendtagok tevékenysége részben ezeken belül folyt le. Nagy-Szeben városának 1292 előtt már jóval volt kórháza. Ezt ebben az évben a város a Szent-Lélekrend kereszteseinek adja oly kikötéssel, hogy ők az isteni tiszteletet végezzék, misézzenek s a hívektől befolyó alamizsnából a szegényeknek, betegeknek, jövevényeknek és sántáknak adjanak. (Békefi,: Orv., 10; Erdélyi, 547. és 650.) 51. 1223. Marhavész. — „Im Jahre 1223 verbreitete sich von Ungarn aus, vielleicht durch mongolische Heerden eingeschleppt, eine Viehseuche, die innerhalb drei Jahre sich bis Frankreich oder vielmehr über den ganzen Westen Europas ausdehnte“. (Lersch, 95.)
