Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 27 székesegyházhoz) történt zarándoklás emlékei. Köln városának középkori pénzein is ott volt a három király neve. Ök voltak az utasok védőszentjei és különösen az epilepsia s egyéb görcsös bajok ellen oltalmazó pátrónusok. A stájer parasztok még ma is a nyakukba akasztva hordják (v. ö. Hovorka II. 220. és 214.) a következő középkori versikét: Caspar fert myrrham, thus Melchior, Balthasar aurum, Haec tria qui secum portabit nomina regum, Solvitur a morbo domini pietate caduco. Ez a versecske már a 12. században, Kálmán király korában, járatos volt s már akkor általános volt a három királyoknak epilepsia elleni patro- nátusában való hit. Számtalan amuletten, gyűrűn, mely a nehézség ellen oltalmazott, ott van a nevük,1 ezt a kis verset pedig, vagy csak a szent királyok neveit, héber, görög vagy latin betűkkel (az epilepsiás beteg nevével együtt) cédulára írva a testükön viselték. Azt is gyakran megtették, hogy a fenti verset a görcseiben fetrengő beteg fülébe kiabálták. Minthogy pedig ősi, atavisztikus bit szerint és a régi orvosok nézete szerint is az epileptikus roham megszüntethető, ha az ujjakat vagy az egész végtagot megszorítjuk (akár gyűrűkkel, akár másként), ezért a három királyok neveivel ellátott gyűrűket eleitől fogva olyanoknak tekintették, melyek különösen alkalmasak a nehéz betegség elhárítására. (Oroszországban az epilepsziás roham közben rézgyűrűt, Németországban szamárpatából faragott gyűrűt húznak a beteg ujjára; 1. Hovorka II. 219. 212.) Ezekkel az epilepsia-ellenes gyűrűkkel, orvostörténeti és régészeti szempontból, igen behatóan és alaposan foglalkozik Crawfurd: The blessing of cramp rings; a chapter in the history of the treatment of epilepsy (1917.) című munkája, melyből megtudjuk, hogy Angliában már a Plantagenet- királyok idejében viselték a három királyok nevével bíró gyűrűket, mint antiepileptikus óvó talizmánokat. V. Károlynak is volt ilyen Angliából kapott gyűrűje s Boleyn Anna és VIII. Henrik is küldött ilyen gyűrűket külföldre. Az első ilyen gyűrűt, a hagyomány szerint, szt. János adta Hitvalló Eduárdnak, innen az epilepsia egyik régi neve: morbus sancti Johannis. Később az angol királyok egyik funkciója abban állott, hogy megáldották az epilepsia elleni gyűrűket („the blessing of cramp rings“). Lehetséges, hogy a nép körében ma is járatos „köszvénygyűrűk“ egyenes utódai a régi „cramp-ring“-nek. Ezeket tudva, első kérdésünk természetesen az volna, hogy nem szenvedett-e Könyves Kálmán epilepsziában vagy más görcsös, reumatikus bajokban? A királyról megírták, hogy „pelyp nyelvű és csomós hátú vala“ (MOE II. 306.), azt azonban nem tudtam kideríteni, hogy volt-e más olyanféle baja, ami idevágólag, gyűrűje kapcsán, érdekelne bennünket. Fejtegetéseink eredményét röviden összefoglalva, azt mondhatjuk, hogy a Kálmán király gyűrűjén olvasható rejtélyes gut, gut, gut, ani, tabal felírásnak sokféle magyarázata akadt már (vagy nyolcvan év óta törik rajta fejüket a külföldi régészek!), de e magyarázatok egyike sem kielégítő. Lehetséges, hogy akadni fog a jövőben egy képzett orientalistaszakértő, ki elfogadható magyarázatát fogja adni; de az sem lehetetlen, hogy a helyes megfejtés egészen el fog maradni, mert lehet, hogy az egész 1 Erről részletesebben 1. Franz II. 505.; Bloch 166. s köv., 159 390. ía jegyzetben); bő irodalom! — Schelenz 207. (XXI. János pápa is ajánlotta Gáspár-Menyhért- Boldizsár nevét amulettül epilepsia ellen.)
