Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
416 Magyar orvostörténeti adattár Az okiraton a következő érdekes határozat, illetve megjegyzés van: „Deliberatum 19. Septembris 1678. választ kell írni nemes camarára. És rendeltetik az doctor és ő mellé valamelyik borbély az halottak testei meglátogatására. Nb. De az doctor nem akarja felvállalni ezt az fáradtságot.“ (Abaúj, 222.) — e) Szatmár környékén: „Bizonyosan írják, hogy Viirben Hadad alatt sebben esett. Az dög igen belőjek esett; Szakmárt ötöt-hatot, de az táboron 25—30-at temetnek mindennap. (T. M., VIII. 277.) — f) Nagy- enyeden, februárban (u. o. 80.), Bonczhidán és Kékesen (u. o. 221; július 5.). Cserei Mihály leírását lásd T. T., 1906., 549. — g) Mikor Teleki Mihály anyja meghalt, a koporsóját belül szurokkal és viasszal öntötték ki és szitált hamut is tettek bele, mert „a testet most (a pestis miatt) sok ideig nem temethetni.“ (1678. okt. 28.) T. M., VIII. 309. — h) 1678/9-ben a pestis újból nagy erővel dühöngött (1. Baksay Ábr. krónikájában és Timon: Epitome chronologica), Miskolcon 1500, Kecskeméten 2570, Debrecenben 7800, Eperjesen 3000, Pozsonyban 11.000 ember halt meg. (Lauschmann, 26.) —i) Ungvárott több mint 400 ember halt meg pestisben. Az ott tanuló kis Károlyi Sándort is haza meneszti Tyukodi páter, de útközben, minthogy pestises helyről jöttek, nem eresztik be őket Munkács várába, hanem három napig a mezőn kellett tartózkodniok, míg végre Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia fejedelemasszony, bort és kenyeret küldött nekik s a maga katonáival a Tiszához kísértette őket. (Károlyi Önéletírása, I. 6.) 1492. 1679. Mérgezés. — Székely László, kolozsvári kapitány, állítólag meg akarja mérgeztetni a török fogságban levő Béldi Pált egy felfogadott törökkel, kinek 200 aranyat ígér s százat előre ki is fizet neki. Béldi hirtelen meghalt a fogságban s a török azt állítva, hogy ő mérgezte meig, követelte Székelytől a másik száz aranyat is, de hiában. „A török penig az ablaka alá állván, mindenek hallatára úgy kiáltotta: „Te pogány eb, megcsalál, megöletéd velem Béldit, még sem fizetél meg“... (De) megfizette Isten Székely Lászlónak is; irtóztató nyavalya szállá a köldökére“ stb. (Cserei, 113.) 1492/a. 1679. Orvietan. — A pestis nagyhírű gyógyszere a 17. században. Más testi bajok ellen is használták s a mi orvosaink is rendelték (v. ö. Rayger, 43., 123: electuarium orvietanum). A kassai jezsuiták gyógyszerárszabványában, mely hat évvel előbb jelent meg, mint a Torkos-féle pozsonyi taxa és pestis elleni utasításaikban még 1739-ben is szerepel. (Gyógyszerészi Közlöny, 1887., 811.) 1492/b. 1679. Fürdők. — A magyaróvári hévvíz jótékony hatását ischias, köszvényes fájdalmak stb. ellen több helyen (136., 145., 151.) említi Rayger. 1493. 1679. Városi esküdt bába Nagyszebenben, kitől megkívánják, hogy „rendes, értelmes emberek előtt“ vizsgát tegyen. (Sigerus, II. 88.) 1494. 1679. Kézirat. Múmia. — A felkai ev. templom levéltárában van egy kézirat (városi tört. protokollum, 1679—1709.), melyben többek közt egy terjedelmes orvosi tanácsadó is található (v. ö. Demkó, 266. és köv.). Sok érdekes régi babonás gyógymód is olvasható benne; így péld. nehéz szülés alkalmával, hogy a gyermek megforduljon, azt ajánlja, hogy „végy megfelelő időben levágott jávorszarvas-patát (1. erről a Dudithnál, 1577. mondottakat!), kösd azt a nő testére úgy, hogy lábainak hegye lefelé legyen fordítva, aztán meleg borban adj neki mogyoró nagyságú múmiát s imádkozzál Istenhez“ stb.
