Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 417 A középkorban és később oly gyakran rendelt múmia alatt tulajdonképpen az aszfalt értendő, melyet az egyiptomiak a balzsamozáshoz használtak s melynek gyógyító erejében más keleti népek, perzsák, arabok, is hittek. Később gyakran hamisították, úgy hogy az aszfaltot embercsontokkal keverték s azt múmia Aegyptiaca vera nevén jópénzért adogatták. V. ö. Wiedemann: Zeitschr. f. rheinische u. westf. Volkskunde, 1906., 1. füzet; Schelenz: Pharmac. Post 1907., 24. szám; Dawson: Proceedings of the R. Soc. of Med., 1927; Netolitzky: Vom Asphalt iib. d. Mumie zum Ichthyol; Pharmaz. Zentralhalle, 1927., 4. szám (a múmia szó eredetileg a műm-ból ered = viasz, melyet a balzsamozáshoz használtak s ezt azután az egész hullára átvitték; mi volt a Múmia patibuli? stb.); van Andel: Bijdragen tot de Geschied. der Geneesk., III. évf., 1923; Cabanés: Remédes d’autrefois (2. kiad., 1910., I. fej.); Magyary-Kossa: Adatok a magyarorsz. sebészet történetéhez, Orv. Hetilap, 1917. (a kassai sebészek beadványában a 17. század elején a múmia a „jól kelő szerszámok“ közt van említve); Minvielle: La médecine au temps d’Henry IV, 44. stb. 1495. 1679. Ferenc Selmecbányái gyógyszerész halála a kurucok elleni harcokban. (Richter Ede: A kurucidők, 1903., 136.) 1496. 1679. Pestis. — a) Magyarországon és egész Középeurópában. (Lersch, 322.) — b) Iglón három hónap (szeptember—november) alatt 80Ö ember esik áldozatul. (Münnich, 282.) — c) Besztercebányán az 1762. évi krónika szerint többezer ember hal meg; szt. Mihály napja táján egy napon ötvenet is temettek. Jurkovich tiílzottaknak tartja e számokat, de az alábbi adatok szerint hihetők. — d) A Tarcalon kiütött járványnak naponkint 15—16-an esnek áldozatul. (Zemplén vm. monográfiája, 434.) — e) Lőcse városa Dumbar András katonai sebészt pestis-sebészül alkalmazza (v. ö. MOE.). — f) A Szepesség- ben és Sárosmegyében; Hain, III. 466., 467., 469., 470. („Dieszes Jahr ist allenthalben durch gantz Vngerlandt ein groszes Sterben gewesen, vnd stürben zu Epperies über 4000 Personen an der Pest, zu Bardtfeldt 2700, zu Kirchdorff 1500, zu Neiisohl über 4000, zu Prespurg 9000, zu Ödenburg 3000, der armen Stadt Leutschau hatt der liebe Gott mit gnaden verschonet, dasz nicht über 400 Personen an dieser Seiiche gestorben. So ist auch inn Käsz-Marckh (Kézsmárk) gnädig abgelauffen, dauor dem lieben Gott lob und danck gesaget sey.“) — g) Szentgyörgy városának tanácsa szeptember 9-én a ragály közeledtének hírére pestissebészt és hullavivő szolgákat (träger) fogad. Minden hulla után 1 forint és öt dénár jár ezeknek. (Corp. Statut., IV. [2.] 544.) — h) Árvamegyében. Guzics János írja a naplójában: „Anno 1679. a festo Michaelis Archangeli fere per totum Comitatum Arvensem grassabatur horrenda, infectio pestis; Deus in posterum avertat! Eodem Anno, toto Novembri apparebat super Thirnaviam horrendus cometa, cuius cauda penetrabat ad ipsam Civitatem, cum variis — — bus. Nulla calamitas sola, miles Germanus, Rebelles invaderunt totam Hungáriám. Deus protector noster!“ (Száz., 1889., 450.) — i) Zrinyi Ilona 1679. nyarán, mikor a pestis erősen dühöngött, Páter Lajost egy hordó finom tokaji borral Lengyelországba a variczi csodatevő hírű plébánoshoz küldte orvosságért. A páter azt írja asszonyának, mikor oda ért, hogy „a páter, valamint eddig, egy misét sem mond, kiben Ngodat, az Úrfiat (Rákóczi Ferencet) és Kisaszont ő Ngokat kiváltképpen Istennek ne recommendálná, úgy ezután is szüntelen Istent imád Ngtokért. Az hordó bort alázatosan köszöni. lm valami orvosságokat is írt maga kezével és küldött Ngtoknak.“ [Thaly: II. Rákóczi Ferenc fejedelem ifjúsága, 23.] — j) Ebben és a következő évben a pestis némely városunknak csaknem egész lakosságát kiirtotta. Pozsonyban tizenegyezer, Eperjesen 3000 ember Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. III. 27 w1
