Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

Magyar orvostörténeti adattár

418

molnár-legényt, Az egyetemi bíróság pallóshalálra ítéli, ellenben az egyetem tanácsa kegyelemre ajánlja. A császár rendeletéből Csermákot színleges lefejezés végett átadják a hóhérnak s csak miután végigszenvedte a halálfélelem minden tortúráját s fejét a fatönkre hajtotta, adták értésére, hogy a fejedelem kegyelméből a halálbüntetés elmarad s ítéletét a győri várban nehéz vasban töltendő három évre enyhítették. (Baradlai,

I. 236. után adom, ki viszont Fuhrmann: Altes und neues Wien, 1720. című munkára utal.)

1474. 1676. Személyi adatok. — a) Seiler (Seuler) Lukács dr. brassói physicus ordinariusról lásd Quellen, V. 25. — h) Slauig dr. „Adott Isten egy leánkát... kit Anna Júliának körösztöltettünk... doctor Slauig uram volt körösztatyja, felesége pedig körösztanyja... Lett penig 9—10 óra közt délelőtt, senki jelen nem lévén, hogy az atyámfia (a felesége) az házban sétálna csak maga, egyszersmind az földre esett az gyermek, kit fölvevén maga kezeivel az atyámfia, vitte az hálóházban, elszakasztván az ködökét, istennek hála, szerencsésen.“ Hg. Esterházy Pál családi följegyzéseiben. (Eszterh. Oki., 222.) — c) Debreceni sebészek (céhmesterek) névszerint felsorolva: Száz., 1878., 95. — d) Idősb Rayger Károly pozsonyi orvos boncolásai: 1. Abhandlungen, VIII. 90., 96. stb. (A sectióra gyakran az elhalt egyén hozzátartozói kérték fel. A boncolásokat természetesen nem maga végezte, hanem Schele Sándor pozsonyi sebész. V. ö. Ephemerides, Dec. I. Anno VIII. 1677.; Observ. 59., 60.) — e) Möller János dr. danzingi származású nagyszebeni városi orvosról 1. Sigerus, II. 85.

1475. 1676. Milio dysenteria elleni orvossága. — Welsch (Velschius) György János említi „Exoticarum curationum et observationum medic.“ (Ulm, 1676.) című munkájában (chiliad., I. pag. 117.), hogy Milio, Budán tartózkodása idejében, dysenteriát gyógyított olyan gyógyszerrel, mely macisból, rheumból, vörös borból és aqua plantaginisból állott (W., III. 265.)

1476. 1676. Borsitzky András lőcsei gyógyszerésznek egy számlája (gyömbéres befőttről, fahéjvízről, citronátról és spanyolviaszról) olvasható Ernyey: Gy. H„ 1897., 788. és (saját jegyzetem szerint) Lőcseváros levéltárában, XII. 103/21.

1477. 1676. Gyógyszertár. — A vöröskői várban (mely a Pálffyaké) ép állapotban megvan a patika (az „Arany sashoz“), mely már 1676-ban létezett. Igen sok csésze, palack, vörösréz-főzőedény stb., melyeken a Pálffy- Harrach-címer van kifestve. (Jedlicska: Kiskárpáti Emlékek, I. 95.)

1478. 1676. Befecskendezés a húgycsőbe. — „Amely embernek vér jár a monyábul... facskandóval lűjj bele, meggyógyul.“ (T. T., 1894., 394.) Ugyanitt 407. old. sebkezelés különféle citromokkal (= unguentum, v. ö. MOE, II. 251.); a 412. oldalon a pópiom vagy popóliom (unguentum populeum) készítése módja (v. ö. MOE, II. 270.); íz (caries) elleni orvosság (u. o. 300.); kancur-tályog ellen fokbagymafőzet (u. o.); nyakfog ellen apium-levél a nyelv alá (u. o. 305.); nyelv-csap (tonsillitis'?) elleni gyógyszer (u. o.); szífogás (epilepsia? u. o. 310.)

1479. 1676. Icterus gyógyítása. — Székely László írja Teleki Mihálynak: „Az asszony ű kegyelme betegségét szomorúan értettem... Nem örömest hágnék, Uram, az doctorok tisztiben, de Szuhai uram kére az Istenért, hogy írjam meg Kegyelmednek, sárgaságbúi oly embert gyógyított meg, akinek a doctorok sem tehettek semmit is. Ez az orvosság, hogy tiszta rozs lisztből süssenek kenyereket s az mint az kemencéből kiveszik, az embert vetkeztessék mezítelen s egy asztalon hanyatta fektetvén, az