Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
26 Magyar orvostörténeti adattár írása tehát egyike volt a középkor széltében dívó carmina phylactericá-inak, a bizonyos betegségek ellen óvó, apotropaeikus, varázsigéknek, ráolvasásoknak (v. ö. MOE II. 220.). Ezt bizonyítja a firwí-szócskának háromszoros megismétlése is: ter dicas, olvassuk oly gyakran a régi ráolvasásokban.1 Nagyon valószínűnek tartom, hogy a déli államokban (Olasz-, Spanyol-, Görögországban stb.) szintén találtak már a Kálmán királyéhoz hasonló feliratú talizmán-gyűrűket; az idevágó régészeti irodalomhoz azonban, nagy sajnálatomra, nem tudtam hozzájutni. Azt sem tartom lehetetlennek, hogy esetleg a Nemzeti Múzeum gyűjteményében (körülbelül háromezer gyűrű!), vagy más gyűjteményeinkben akadni fog még mása. Mint említettem, Blanchet (és utána) Hampel azt mondja, hogy a gyűrűkön stb. olvasható gut-szócska nem egyéb, mint a latin gutta-nak a rövidítése. Ez a szó (Du Cange szerint) a középkori latinságban részint a köszvényt (podagrát), részint a vizibetegséget (bydrops-ot) jelentette s így a curet guttam annyit tesz, hogy „gyógyítsa meg a podagrát“, ami emlékeztet egy antik (görög) vésett kő felírására: <púye, Troóxypa, I ispcreó? az <ha)*(E)i.2 Ámde a guttá-nak az orvosi nyelvben egyéb jelentései is voltak: így például hályog, amaurosis (Kraus szótárában, ki a „köszvény“-t nem is említi), a gutta caduca-nak pedig már a 12. században „morbus caducus“ (epilepsia) volt a jelentése. (Sudhoff, Arch. X. 306; továbbá Franz II. 498. a jegyzetben: gutta cadiva.) A köszvény, az epilepsia és egyéb görcsök (pl. a gyermekek fráza) közt a régiek felfogása szerint benső összefüggés volt s ezek közt nem is tettek különbséget (v. ö. Mitteilungen, XXV., 1926., 45.). ebből érthető, hogy az epilepsiát morbus puerilis-nak (fráznak) is nevezték. A németek gicht-je és vergicht-je nemcsak köszvényt jelentett, hanem spasmust, mindenféle görcsös bajt, convulsio in peste-t, epilepsiát, gyermekek eclampsiáját (Höfler 189.). Az angolok cramp-je is nemcsak görcsöt, epilepsiát jelentett, hanem köszvényt (1. erről Crawfurdnak mindjárt idézendő munkáját). Könyves Kálmán gyűrűjének összefüggését az epilep- siával bizonyítja egy 400 évvel későbbről való magyar adat is: Szerencsi Balázs varázsigéinek egyike (v. ö. MOE II. 6.), melyben ismét szemünkbe akad a rejtélyes gut—guthany—thebal, ámbár eltorzított alakban. Ez a varázsige kifejezetten a „kórság“ (morbus caducus) ellen való s következőleg hangzik: „Sequitur alia de morbo caduco... Contra eundem morbum: Wr isten mit monda w.. 1 mit paranchola miglen Wr isten az magas keresztfán meg f... | es az ew szywet áltál eklelwen es meg mar... | ew benne három czep wer, fel haga“... stb ___ „istennek paran(c)yolatiaual m ondom és bodod azzonnak batal... | hóg te benned N. meg albasson az korsagh, Adait... ( t guet f guttaury f habet f“. A Kálmán király gyűrűjéhez hasonló középkori varázsigés, betegséghárító gyűrűk (annuli vertuosi) sokszor, mint esetünkben is, a három szent királyok (Gáspár, Menyhért, Boldizsár = Balthasar = Tabal vagy Thebal) neveit viselik s lehetséges, hogy az ilyen gyűrűk a keleti királyok ereklyéihez (a milánói S. Eustorgio-templomhoz, vagy még inkább a kölni 1 Plinius említi Cato-nak biztos hatású varázsigéjét a rándulások, ficamodá- sok ellen: „haut, haut, ista, pista, vista“, melyet háromszor kellett elmondani. Julius Caesarról is föl jegyezték, hogy mikor kocsira ült, mindig elmondott, háromszor ismételve (carmine ter repetito) egy ilyen varázsigét, nehogy útközben felboruljon, mint az már előbb — veszedelmes módon — megtörtént vele. 2 Az anuli vertuosi köszvényelleni hatását hasznosabban tárgyalja Bloch: Les rois thaumaturges, 166—168.
