Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
410 Magyar orvostörténeti adattár napos hideg, „sok hánytató, purgáló, izzasztó orvosságokkal curálta a doctor Isten után“ (u. o. 211.). Mikor puskavesszővel sebet ejt magán, majdnem hogy bokában le kellett vágatni a kezét; a borbélynak több mint 70 forintot fizetett a kezelésért. 1466. 1673. Magyar borok orvosi használata. — Schulz Simon porosz orvosnak maradt egy kis följegyzése: „Von Colikscbmerzen, welche durcn den Gebrauch des Ungarischen Weins (tokaji?) gehoben worden;“ (1. Der röm.-kais. Akad. d. Naturf. . . Abhandlgn, IV. Th., Nürnberg, 1757., p. 166.), melyben többek közt azt olvassuk, hogy „man darff sieb auch hierüber gar nicht wundern, dann der kräftige Wein stärkte und erwärmte den Magen und stillete vermöge seiner dummachenden Kraft den Schmerzen und die Aufblähung der Gedärme.“ Szinte érthetetlennek látszik, hogy a tokaji borról már az 1252. évből határozott tudósításunk van, nagyobb hírre mégis csak a 16. század elején tett szert. A németeknél főleg a messze földön ismert Ágostonrendi barát és hitszónok, Abraham á Sanda Clara (családi nevén Megerle Ulrik, 1642—17o9.) írásainak köszönheti hírét.1 Nagy Frigyes már mint gyógyszert is sokra becsülte és „un baume pour la santé“-nak nevezte2). Egyik Lord Montaigu röviddel halála előtt, már nagy betegen, egyenesen Tokajba utazott, bogy viaticum-ul valódi tokajit ihasson.3) Mikor a beteges pápának jófajta tállyai bort küldtek, elragadtatásában ezt a versikét rögtönözte: „Summum pontificem tallia vina decent.“ Szirmay Antal, Zemplénvármegyéről szóló írásában említi, hogy a tokaji bor meggyógyítja a negyednapos hideglelést, enyhíti a fejfájást, talpra állítja a félig meddig haldoklót is és „különösen este bevéve sokat használ a szapo- raságra.“ Ugyanő említi másutt, hogy volt egy német ismerőse, ki ugyancsak szidta a gyalázatos hegyaljai utakat és hidakat, de minden szidalom végéhez odaírta, német módra sóhajtozva: „Sed vinum habent, ah/“4 és beteg állapotában „hekkallai maszlast“ és ,,aszszuszullu“-t kér tőle. Ugyanazon munkájában (Notitia topographica, politica Comitatus Zempliniensis, 22. old.) említi még Szirmay, hogy a magyar dolgokban annyira jártas Oláh Miklós sem magasztalja a tokajit, mikor a híresebb magyar borokat felsorolja. Bonfin, Ranzanus, Galeotti, Cuspinianus és báró Herberstein sem ösmeri; mindezek csak a soproni, pilisi és szerémi bort dicsérik. A tokaji szőllők valószínűleg akkor vergődtek hírességre, mikor 1560 körül hármas árkolással kezdték mívelni és a szüretet késő őszre halasztották; 1650-től fogva pedig az aszúszőllőt kiválogatták a miután olyan lett, mint a csurgatott méz, jóféle mustot öntöttek reá. A magyar boroknak (s különösen a tokajinak és soproninak) orvosi használatáról lásd még W., II. 115—117., továbbá Crato a Krafftheim (1519— 1586): Consiliorum et epist. medicin. lib. II. („Praestat eos, qui ventriculo debili sunt, potius parum vini Ungarici vel Malvatici bibere, quam tenuia vina copiosa haurire.“) 1466/a. 1673. Fürdősök. — A lőcsei fürdősök céhe összeült és 21 cikkelyben megállapította a felsőmagyarországi fürdős-céhek (melyhez a kassai is tartozott) szabályait. — A tanuló (knab) csak olyan helységbe mehetett tanulni, hol szabad évi- és hetivásárok tartattak s ahol olyan fürdőszobák voltak, melyekben becsületes mesterek működtek. Vagyoni 1 V. ö. A. Schultz: Das häusliche Lehen der europ. Kulturvölker (1903.), 222—224. (U. itt az aqua vitae-ről, melyet Németországban csak a vagyonosabbak ihattak, mert nagyon drága volt, minthogy csak borból vagy gabonából készítették.) 2 Cabanés: Les indiscrétions de l’histoire, VI. 144. 3 L. b. Orczy Lőrinc versét: „Költeményes Holmi“, II. 186. 4 Szirmay A.: Hungária in parabolis. 76. Szirmay magasztaló verse a tokaji borról: Abafi-féle Figyelő, V., 379. Hasonló, de latin, vers a tokaji borról („Vinum Tokainum inter vina primum, Omnium vinorum iure protovinum“ stb.) Grynaeus Phoenix Pannonius-ában (Pest, 1859.).
