Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 409 Páriz Pápairól lásd még (Szinnyei adatain kívül) Dézsi Lajosnak róla szóló életrajzát (M. tört. életr. 1898. V. fűz. néhány érdekes orvostört. képpel). Továbbá Kölesy és Melzer: Ungarischer Plutarch, I. 131.; Pataki Jenő: Pápai Páriz Ferenc orvosi tanácsai a pestistől való védekezésről (Teleki Sándor gr. számára írt istructio, 1709-ből); Deési Daday András: Népegészségügy, 1928. 635. (Hermányi Dienes József, 1699—1763., azt írja a naplójában, hogy Pápai Ferenc jó tanár lett volna s szép latinságáért gyönyörködve hallgatták az enyedi deákok, de amellett igen csufondáros ember vala; az uraknál — orvosi ügyessége miatt — „nagy tekintetben volt“ s hozzá még nagy patikája is volt stb.) — A Közhasznú Esmeretek Tárában (V. 482. jegyzet) azt olvasom, hogy Páriz Pápai levelezése Jablonszkival, Hottingerrel s más külföldi tudósokkal „meg vágynak negyedrétbe békötve az enyedi könyvtárban, mellyek a közfigyelmet nagyon is megérdemlik“. Kérdés, az oláhok 1849. évi pusztítása alkalmával, mikor a várost felgyújtották, nem ment-e tönkre ez a becses emlék is? 1462. 1673. Sebész. Francia orvosok. — Ügyes francia sebész (Érsekújvárt) egy magyar vitéznek, kinek fejét a törökök buzogánnyal beverték, kiveszi tenyérnagyságú koponyacsontját s ezüstlemezt tesz a helyébe, mellyel még sokáig él a műtét után. (Rayger Károly cikkében: Miscell. Curiosa, 1673. évf., 492.) 1463. 1673. Vette György nagyszebeni gyógyszerész levelezése a kárpáti és erdélyi „sárkányok“ (vagyis a barlangi medve) esontmaradványai és a Nagyszeben melletti „égő források“ (aquae ardentes, naftaforrások?) dolgában Vollgnad Henrik boroszlói orvossal: Ephemerides, Dec. I., Annus IV.-et V., Observ. 170., 171. 1464. 1673. Boncolás. — Rayger Károly pozsonyi orvos, Schilpacher kollegájával együtt, felboncolja özvegy Sigrayné hulláját, ki éveken át nehéz lélegzéssel járó bajban szenvedett. A boncolás az elhunyt fiának engedélyével történik s jegyzőkönyve közölve van: Ephemerides, Dec. I., Ann. IV.-et V., Observ. XI. 1465. 1673. Giliszta és podagra ellenes kúra. — „Zsófia vérben {— vérhasban) megbetegedvén, hozaték medicust: kolosvári Tolnai Jánost (talán T. Istvánt? M. K. Gy.), másképen theologiae doctort és professort, aki híres medicus is volt. Ez a mint Zsófit orvosolja, Maris ott futkos, játszik, táncot jár; mondja a doctor; szép gyermek, de sok geleszta van benne, ehol adok egy kenőcsöt, csak kívül kenjék meg a köldökét véle, elvész n geleszta. Megkenék, csak hamar számos apró gelesztát emészte, de osztán olyan szörnyen purgálódék a gyermek, ötven széke volt egy nap. Eleget mesterkedék a doctor, soha bizony meg nem állíthatta, a kenés után öt napra, nénje után tizenkét órával meghala, együtt nyújtogatták, temették. Faolajban tört földi tök, colocynthis, volt az a kenő; búsult, szégyenlette, de ez csak megtörtént. Tanuld megfogadni a Krisztus szavát: „az egészségesnek orvos nem kell.“ (Bethlen Miklós Önéletírása, I. 385.) E leírás már azért is érdekes, mert a modern méregtani irodalomban egyetlen oly adatot sem ismerek, mikor külsőleg alkalmazott colocynthis halálos mérgezést okozott volna. — Ugyancsak Bethlen írja (u. o. I. 210.), hogy mikor 1673-ban a talpának a „szíve közepe“ (= pars media) fájt s ő úgy vélte, hogy köszvény, az inasával verette s azonkívül „laxativum és sudoriferu- mokkal bolondoskodott.“ A gyógyulást első sorban az Űristen jóvoltának, nem pedig orvosainak tulajdonította. Mikor hat hétig lelte a negyed
