Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

386

Magyar orvostörténeti adattár

1400. 1661. Pestis. — a) Kolozsvárt csak az unitárius diákok négyszáz halottat vittek ki a temetőbe. A kollégium tanárai és papjai közül 9 halt meg. (Jakab Elek: Kolozsvár tört., II. 736.) — b) Nagyszebenben 2733 halott; majdnem az egész város kihalt (Sigerus, II. 89.) — c) A törökök (Ali pasa) táborában is nagy pusztulást okoz a pestis (Kraus, II. 192.), mely egész Erdélyt ellepte (u. o. 203.), marhavésszel együtt (u. o. 212.) —

d) A király felszólítja a bécsi egyetem orvosi karát, hogy a Magyar- országon állomásozó hadakhoz alkalmas orvosokat és gyógyszerészeket küldjön, mert ott nincsenek kellő számú orvosok s a katonák emiatt nyomorultan pusztulnak. A kar wartenbergi Illmer Frigyes Ferdinánd és Verbetz Kér. János orvosokat, továbbá két sebészt és több gyógyszerészt ajánl. (1661. dec. 17; Acta Vindob., V., 422., 423.)

1401. 1662. Sebészek. — Húszain váradi pasa körülvéteti katonáival Debrecent, hogy megsarcolja, ugyanakkor egynéhány „borbélymestereknek“ kötélből hurkot vettetett a nyakukba, sőt némelyiket még föl is huzattá a sorompó fájára, úgy hogy majdnem kiadták a lelköket; a kínzásnak és ijesztgetésnek azt adta okául a pasa, hogy a borbélyok a sebesült „felföldi vitézeket“ — akik a város melletti erdőszélen lesből megtámadták a pasa katonáit — gyógyították, sebeiket bekötözték. (Örvényt, 81.)

1402. 1662. Orvoshiány. Orvosságtudakozás. — Vitnyédy István írja (1662 dec. 13.) gr. Zrínyi Miklósnak: „Az asszony [Wesselényi nádor felesége] betegeskedik; az hecticát mondják forgolódik körülötte; féltik háláltál; ha mit javalhatna nagyságod mások tetszésébül vagy maga experien- tiájábúl, igen jó volna.“ (M. T. T., XV. (1871.) 251.) — Leszenyei Nagy Ferenc Zsolnán megbetegedvén, odakéri a körmöcbányai városi sebészt. A város tanácsa azonban csak a nádor közbenjárására adja oda s akkor is csak oly rövid időre, hogy a nádor kénytelen újabb terminust kérni. (Ernyey: Bány.)

1403. 1662 körül. Foghúzás mint büntetés. — Kézdivásárhelyi Matkó István egyike volt a 17. század legkiválóbb protestáns hitvitázóinak, kinek sok baja volt Sámbár Mátyás jezsuitával; ez ellen írta ismert gúnyiratát is: „Bányász-csákány, melylyel amaz... eszelőssen színlő s mázló Sámbár Máttyás nevű tudatlan sárgyúró megcsákányoztatik.“ (Sárospatak, 1668.) Róla beszélik, hogy felsőbányái prédikátor korában Sámbárt — halálos feltételekkel — vita-párbajra hívta ki, mely Nagyvárad piacán esett meg s Matkó győzelmével végződött; de nem élt azzal a jogával, hogy Sámbárt megölje, hanem ahelyett két ép fogát húzta ki harapófogóval, háromszor végigvonszolva ellenfelét a város piacán, míg a két fogat ki tudta tépni állkapcsából.

1404. 1662. Apáti Miklós, debreceni patricius, jeles orvos és egyúttal reform, prédikátor; ezért írja a saját halálára szerzett sírversében:

... Et theomista fui, et medicus, Lucamque secutus,

Et carni et menti pharmaca sacra dedi.

Életéről bővebben emlékezik Wespr., IV. 15., továbbá Szinnyei, ki azt is mondja, hogy önéletrajza megvan valahol kéziratban, de nem mondja meg, hogy hol? (Én a Nemzeti Múzeumban és a debreceni kollégiumban hiába kerestem.)

1405. 1662. Ispotály részére gabona elkobzása vásári kihágás esetén: Corp. Statut., V. (2.) 255. (Magyaróvár statútuma.)