Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 387 1406. 1662. Pestis. — a) Sárospatakon (Zemplén várni, monográfiája, 434.); b) a Szepességben (Hain lőcsei krónikájában, 1910., II. 294—296.; továbbá Lőcse város levéltárában, XX. 15. [levelek]; c) Ei’délyben, Segesvárt stb. (Kraus, II. 286.), még novemberben is (u. o. 293.) 1407. 1663. A tüdővész kezelése. — III. Nádasdy Ferenc (akit Német- újhelyt kivégeztek) írja felsővadászi Rákóczy Lászlónak (1663 június 25.), utóbbi feleségének betegsége alkalmából: „Az kívánt vizet... megküld- tem. Való dolog, hogy sok embernek, az kiken száraz betegség volt (melyet nem egyéb, hanem az tüdőnek és májnak megveszése causálni szokott), tapasztalhatóképpen használt... Ezen vízzel napjába kétszer, úgymint ebéd előtt 1—2 órával és vacsora előtt is hasonlóképpen egy asztali öreg pohárba töltetvén, élni köll ő kegyelmének... Ha igen gyönge gyomorral bírna az asszony, vegye ő kegyelme az Elixir proprietatis Paracelsi,1 melyet az patikában megtalálni, 4 vagy 5 csöppöt, egy órával az után, minek utána az vizet megitta, akarminémő lében... Azonkívül vegyen egy font árpalisztet, egy fertál font törött nádmézet s ez az (!) kettőt egy tiszta új mázas fazékban tévén, be köll fedni, hogy valami belé ne essék, azután mikor kemenczében kenyeret sötnek, tegyék be hat (!) süljön együtt az kenyérrel... osztán azt az lisztet, az mely étekben egyébarántis lisztet köllene tenni, az asszony ő kegyelme étkiben adhibeáltassa kegyelmed, sőt kását is és más leveseket is fűzhetni ezen liszttel. Ez igen igen hasznos és próbált dolog az ollyan nyavalya ellen.“ (Orsz. levéltár; Nádasdy-levéltár.) 1408. 1663. Húslátók jelenléte nélkül nem szabad a marhát levágni a mészárosoknak. (Ruszt város statútuma. Corp. Statut., V. [2.] 258.) 1408/ a. 1663. Pap-orvos. — Wesselényi Ferenc írja Kassa város tanácsának (1663 június 6.), hogy Strozzi generális beteg és „hallván az kegyelmetek prédikátorának jó doktori orvoslását“ — kéri, hogy küldjék hozzá a prédikátort. (PNG.) 1409. 1663. Budai sebészek és kórházak. — Evlia Cselebi (I. 250.) írja: „Az orvosok közül (Budán) Dsáfer Cselebi, Muszli aga, Ali Zámen igen híresek. Ebben az országban igen sok ütközet van, ezért legtöbbnyire a sebészetben jártasak. Merni Zámen, Sázli Cselebi, Szipahi Madsar Jován2 a híresebbek. Madsar Jován valóságos Abu Szinna;3 4 mindennap orvosi könyveket olvasgat... Az Orta dsámi azelőtt kórház volt, utóbb a janicsár kaszárnya közelében építettek egy kórházat. Az idegen származású betegeket ott helyezik el és ápolják.“ 1410. 1663. Buda hévvizei a török időkben. — „Nyolc helyen teljes és tökéletes hévvize van (Budának). Híresebbek a Kaun, Viáne, Vaszilik és Ili-szu. Az Ácsik ilidse:11 Frengisztánból és Magyarországból kocsikon jönnek oda. A francia betegségre és más hétféle bajra hasznos. E fürdő használatának szabálya az, hogy mikor a test egészen vörös lesz benne, ki kell menni belőle s magát melegen kell tartani. A Jesil direkli ilidse: Debbág- kháne külvárosban van a Duna partján; nyolc boltíve fölött magas kerek kupola van; cseréppel fedett lévén, benne vízmedence van, amelynek keiúi- lete kétszáz lépés. Nagyon tiszta s a vízmedencébe öt fokozatú széles lép1 Nem volt más, mint aloetinktúra, mely sáfrányt és myrrhát is tartalmazott, ezért Tinct. aloés crocata-nak is nevezték később.- Ez valószínűleg magyar volt. 3 = Avicenna. 4 dcsik ilidse: nyilt hévvíz, nyílt fürdő. 25*
