Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
382 Magyar orvostörténeti adattár ellenség lerészegítésére mandragora-bort hagyott hátra zsákmányul. Hogy a drognak hatása van az idegrendszerre, az már onnan is kétségtelennek látszik, hogy a mandragoragyökér hyoscint, atropint és hyoscyamint is tartalmaz (Ahrens, 1889.). A friss növény sokkal hatásosabb, mint a szárított. Gerber (Toulouse) inhalációs kísérleteket is végzett s azt mondja, hogy a mandragora kivonatával átitatott szivacsok altató hatást képesek kifejteni. Némelyek úgy sejtik, hogy a bibliában említett dudáim nevű növény, mellyel Ráhel igyekezett az öreg Jákob hajlandóságát megnyerni, szintén nem volt más, mint a mandragora, mely azután még sok évszázadon át szerepelt a szerelmi italok (philtrumok) között. (Kirke itala?) A növény gyökértörzse — négy ágával — emberi alakhoz hasonlít némileg, ezért már Pseudo-Pythagoras is anthropo- morphosnak nevezte. A rhizoma kiásása már Josephus Flavius idejében misztikus szertartásokkal, fekete kutya közreműködésével, történt. Dioskurides „hím“ mandragorája Bertoloni (1835.) megállapítása szerint a Mandragora officinarum L. volt, a női pedig a M. autumnalis Sprengel; e nézet helyességét bizonyítja a 7. századból való bécsi Dioskurides-kézirat (a Codex Neapolitanus) rajza is. A Pseudo-Theophrastos 9. könyvében említett mandragoras Köbért megállapítása szerint nem egyéb, mint az Atropa belladonna. A mandragora sze- rencséthozó hatásában való hit már a 16. század elején megrendült, de azért péld. Bécsben ma is járja az a szólás (szerencsés kártyásokról): „der muss ein Oranel (= Alräunchen) im Sack (Tasche) haben“. [V. ö. Killermann: Der Alraun. Naturwissenschaftliche Wochenschrift, Jena, N. F„ 16. kötet, 3917., 137—144.; négy jó képpel, továbbá H. Marzell előadása a német orvostörténészek budapesti vándorgyűlésén: rövid ismertetését 1. Bericht über die Verh. d. Deutschen Ges. f. Gesch. d. Med. u. d. Naturwissenschaft, 1929., 2. old. és Janus vol. XXXIII.] Minthogy a rhizomának igen nagy ára volt, már a középkorban nagyban hamisították, illetőleg más növényektől, péld. az Allium Victorialis-tói származó surrogátumokkal helyettesítették. II. Rudolf mandragorái, melyekből két selyembe öltöztetett példány ma is megvan a bécsi nemzeti könyvtárban, szintén ilyen mesterséges surroga- rumok. A gönye (bryonia) gyökerét, megfelelőleg kifaragva, szintén gyakran használták az ilyen hamisításokhoz. (V. ö. W. Haberling: Die 75. A mandragora. (A luccai könyvtár egyik kéziratából, dacosa: „Magistri Salernitani nondum editi“ c. munkájából.)
