Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
370 Magyar orvostörténeti adattár szik a gyermek, mellette az asztalon orvosságos üvegek stb.). A kép múzeumi száma a békeidőkben (mikor én láttam) 68 volt. Ugyancsak a pozsonyi múzeumban 28. szám alatt (a régi metszetek közt, forgatható állványon) volt látható a következő: „Prospectus Poso- niensis Xenodochii fratrum misericordialium“; továbbá egy szép régi gyógyszerészmérleg. 1346. 1650. Kórházak. — Herceg Lubomirsky az irgalmasok kórházát alapítja Szepesváralján. (Linzbauer Eg„ 22., 23.) 1347. 1651. Magyar ráolvasások, rontás (igézés) és csúz ellen. Az egyiknek kezdete: „Hol megyen vala urunk Jesus Christus, elől talála hét igízetet, hetvenhét fiával“ stb.; a másiké: „Hol elindula urunk Jesus Christus szerető szolgájával, szent Péterrel, elől talála fekete felhőt, felhete get“ stb. (L. Ethnogr., XVI. 1905., 313.) — A hét és hetvenhét gyakran szerepel ezekben a ráolvasásokban. A göcseji nép ma is azt tartja, hogy 77-féle hideglelés van (u. o. 346.); de már a 15. századra visszavezethető Bornemisza-féle „Ördögi kísértetek“ (1578.) is ismételve említik a hetvenhét-féle veres csúz-1 és az Ipolyi-féle 1656. évi ráolvasás a hetvenhét-féle tálét (1. Demkó, 52., 62.). A német középkori ráolvasásokban is gyakori (tőlük vagy a szlávoktól kaptuk?). „Bemerkenswert ist die auch in Wurmsegen („féreg“, v. ö. MOE, II. 293.) vorkommende heilige Zahl 77, welche in älteren Gichtsegen (= csúz) erscheint“ (v. ö. Hovorka, I. 141., 151., 455., II. 271., 274., 678. [„77 Frais“], továbbá Höfler, 599: „77 Schuss = 77 Gichter“ és 191: „99 Gichten = die Summe aller Vergichtanfälle, die als Krankheitswesen gedacht, in den Wald, woher sie als Krankheitsdämonen gekommen, zurückgebannt werden“). Még gyakrabban találkozunk a betegségelleni ráolvasásokban a 3., 7. és 9-es számmal, mely ősrégi eredetű s általában a betegségdémonok sokaságát akarja kifejezni („7 drückt wie 9 die Vielheit aus, ist Kult- und heilige Zahl, die durch das Judentum in die krist- liche Kirche eindrang und die indogermanische ältere 9 wohl beschränkte, aber nicht verdrängte“, Hovorka, I. 391.). Hogy ezek a számok zsidó hatás folytán kerültek volna be a keresztény hitbe, arról kétségeim vannak, mert azok már az ógörög és római kultuszban is megtalálhatók; lásd: Stemplinger: Sympathieglaube stb. 74.; Pradel: Griechische u. südital. Gebete stb. 317—319. („hetedik mennyország“ stb.; a ^kérdésnek nagy irodalma jórészt felsorolva!!); Koscher: Die Hebdomadenlehre der griech. Philosophen u. Ärzte; Bloch M.: Les rois thaumaturges 293. s köv„ 498. (hosszabb értekezés különösen a 7-es és 9-es szám mágikus tulajdonságáról, a 7. gyermek természetfölötti gyógyító erejéről stb., teljes irodalomidézéssel). Bornemiszának az „Ördögi kísértetekről“ szóló nevezetes munkája egészében le van nyomtatva Barna Ferdinándnak „A finn költészetről“ című értekezésében (1873.), hol többek közt az van mondva, hogy Bornemisza ezeket a ráolvasásokat egy misemondó paptól kapta (u. o. 90.). 1348. 1651. Curiosa. — A magyarországi arany vény igéről, melyet a MOE II. kötetében (Paracelsusszal kapcsolatban) említettem, Pb. J. Sachs von Lewenheim boroszlói orvos (1627—1672., v. ö. Hirsch, V. 139.) ír egy kisebb cikket, melyben hivatkozik Held Mátéra, Rákóczi Zsigmond udvari orvosára, ki maga is írt erről „De auri vegetabilis Hungarici existentia“ címmel (1651.), és von Frankenstein Márton Henrik eperjesi orvosra. Az utóbbit sem Weszprémi, sem Szinnyei nem ismeri. 1349. 1651. Orvosi kert. (Hortus medicinalis.) — Haberle (14.) említi, hogy Pozsonyban Heindel (Heindelius, Heindl) Ferdinándnak „hortus
