Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 363 1317. 1645. Dysenterici a hadseregben. — „1645. II. 7bris........holt megh a szegenz(!) üdvözült Esterházi Miklós Palatinas ur eő Nagha, Nagy Heff- lánban a dissenteriában, az mikor Dévény alól az eő Fölsége Araiadéjá- bul oda érkezet volna.“ (Eszterh. Oki. 187.) — Tábori hygiene. Marhavész. Rákóczi György elrendeli, hogy a „dögvész“-ben elhullott állatok hulláit gondosan elföldeljék, nehogy a tábor levegőjét megfertőzzék és betegséget okozzanak. (Vájná, II. 19.) 1318. 1645. Pestis. — Weber János: Amulétum, azaz rövid és szükséges oktatás a döghalálról (Bártfa, 1645.). Érdekes kis munka a pestis természetéről, elkerüléséről, gyógyításáról. A 12. oldalon azt mondja: „Ez három szó: hamar, messze, késön — Pestis ellen orvosságod lészön“ (t. i„ hogy hamar meneküljön előle az ember, jó messzire és minél későbben térjen vissza a fertőzött helyre). E kis vers különben nem egyéb, mint a régi latin regula fordítása: Haec tria tabificam pellunt adverbia pestem: Mox, longe, tarde cede, recede, redi. A 19. oldalon igen érdekesen mondja el, hogy milyen szabályok alkalmazandók a városokban, egészségügyi szempontból. A 24. oldalon hosszan fejtegeti, hogy az orvosoknak nem szabad a betegeket meglátogatni, mert ilyen módon még jobban széthurcolnák a városban a ragályt. „Jó bakkot is tartani az ház táján, és néha kézzel is hozzányúlni, mert annak is szaga űzi el az dögöt.“ Ha valaki kimegy a házból, előbb egyen egy falat vajas kenyeret (36. old.), az arcát kenje be ecettel, melyben angelika, citvor, kálmosgyökér, ruta, pimpinella ázott, ezeket a gyökereket rághatja is, mikor kint jár, vagy pedig „egy falat spongiát mártson azon ecetbe és fenyő vagy kőrösfából csinált lukas iskátulába tegye“ és azt szagolgassa. „Narancs-almát“ és citromot is igen jó magával vinni és szagolni, továbbá citrom héját vagy magvait rágni, nedvét kiszívni. Az szegény emberek pedig magyar citromokkal éljenek, úgymint foghagymával és retekkel“ (u. o. 38.). Boroszlóban is úgy óvták meg magukat a sírásók, hogy fokhagymát kötöttek a hónuk alá. Jó továbbá egy kis arzenikumot tartalmazó zacskót hordani a szív fölött, vagy mogyoróhéjba tett kénessőt akasztani az ember nyakába. (U. o. 41): „A ki éhgyomorra az maga vizeletit ihattya, ne féljen bár 24 óráig a dögletességtől. Olaszországban, sőt másut is az doktorok és egyebek, az kik betegeket körüljárnak, fontanellával élnek, az az, meg lyukasztják karjokat, hogy folydogáljon és azt tartják, ha azon szolgáltatják ki a nedvességeket, az iidő alatt nem ragad reájok az dög halál.“ Az itt említett vizelet-ivásról és a bakkecskék szagának óvó hatásáról külföldi forrásokban számos adatot találunk, tehát ez egyáltalán nem volt magyar specialitás. Nohl (116. 1.) a következőket írja ehhez magyarázatul: „Durch viele Städte trieb man haufenweise Ochsen und Kühe, damit, sie mit ihrem Aushauchen die Luft reinigten. Cardanus berichtet dasselbe von Pferden und empfiehlt den Aufenthalt im Pferdestall. In den Balkanländern, auch vielfach in Deutschland, glaubte man durch Gestank die vergiftete Luft ändern und reinigen zu können. Man gebrauchte Leder, Schuhlappen. Boxhorn, Klauen usw. als Räucherwerk. In der Krim warf man tote Hunde haufenweise auf die Gassen. Das Tollste aber war, dass man stinkende Böcke beständig im Zimmer und in Schlafgemächern bei sich haben sollte. So soll der oberste Kanzler von Ungarn einen grossen Bock in seinem Zimmer gehalten haben. Gruling berichtet, dass in dem Hause eines Fleischers, welcher einen Ziegenbock gehalten habe, niemand gestorben sei. Rivinus, in seinem Buch über die Leipziger Pest,
