Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
862 Magyar orvostörténeti adattár 1644. június vége felé kezdődött. A papok, orvosok, sebészek, tanítók közül senki sem halt meg s egy 102 éves aggastyán, ki pestises feleségével egy ágyban aludt, szintén életben maradt. Akiknek angina malignájuk („die Bräune“) volt, azok mind belepusztultak. Egy vespillo (járványszolga, v. ö. MOE, I. 120., 166.) a skorpióolajat (ol. scorpionum) használta külsőleg és belsőleg mint óvószert s csakugyan nem kapta meg a betegséget. A borókafüstölések elszenvedhetlenek voltak és nem használtak semmit (Rayger, u. o. 67—69.) — e) Körmöcbánya tanácsa elrendeli, hogy a város kapuinál jól vigyázzanak, nehogy koldusféle népség lopózzék be a városba, A vendéglősök, tekintettel a nagy szárazságra, hordóban vizet tartsanak a házuk előtt. Megengedik, hogy a bort 4 dénár helyett 5 dénárért árusíthassák. (Corp. Statut., IV. [2.] 423.) — f) Győrmegye kéri gróf Esterházy Miklós nádort, hogy az 1643/4. évben pestispusztította megyéjüket (sok falunak több mint fele népe kihalt) kímélje s 40 lovasra való hópénzzel elégedjék meg. (M. T. T., VIII. 198.) — g) „Ihn diessem Jahr grassiret die Pest Hefftig in Vngern, dass vili vornehme Leut, Kirchen- vndt Schuldiener dermassen aussterben, dass man etlige öhrter abermall nach wündttsch zu besetzen grossen mangel gehabt, dadurch denn mancher vngelährte Bachant vndt Schlingel zu einer reichen Praebent vnschuldig gelanget. Balt darauff kompt die Pest auch in Polen, Schlessien undt Sübenbürgen alda sie insonderheit hefftig grassiret zuvor auss zur Schesspurg alda allein ihn die viertausend! Sechshundert 73 Seelen dahin gestorben.“ (Kraus, I. 157.) Sticker György (würzburgi tanár) a német orvostörténelmi társulatnak budapesti vándorgyűlésén (v. ö. Bericht üb. d. Verhandlungen der Deutschen Gesellschaft für Geschichte der Medizin u. d. Naturwissenschaften zu Budapest am 5—9. Sept. 1929.; Janus, vol. XXXIII.) előadást tartott ..Beulenpestgänge in Ungarn“ címmel, melyben többek közt a következőket mondja: „Was das Auftreten der Beulenpest in Ungarns Geschichte angeht, so wusste ich schon früher (G. Sticker: Die Pest, Giessen, 1908.), dass Ungarn im letzten Jahrtausend nicht allzuviel von der Pest erlitten hatte und dabei die einzelnen Pestgänge sogar in den schwersten Türkenzeiten nie länger als bis in das zweite Jahr beherbergt hat. Zur Daueransiedlung hat das Land kaum Anlage gezeigt.“ A kiváló s nekünk különösen rokonszenves német orvostörténész ezen megjegyzését jelen kötetünk szomorú adatai, sajnos, éppen nem erősítik meg. Ugyanitt említi Sticker, hogy a csömörnek a neve a régi német irodalomban languor Pannonicus volt. 1315. 1644. Orvoshiány. — Sopron városának közönsége sürgetve kéri a tanácsot, hogy mielőbb hívjon meg egy tapasztalt orvost városi orvosnak. Ugyanezt sürgetik a következő évben is. (Corp. Statut., V. [2.] 200.) 1316. 1644. Gyógyszerészet. — III. Ferdinánd fontos rendelete a bécsi gyógyszerészek rendtartása dolgában (Apotecker-Ordnung, ordo pharma eopoeorum), mely Magyarországon is irányadó volt. A német nyelvű rendeletet egészében közli Linzbauer. (I. 245.). A rendelet egyik pontja (u. o. 248.) a minden időkben annyi bajt és visszaélést okozó gyógyszerhelyettesítést (quid pro quo, v. ö. MOE, I. 333., 338., 339., II. 88.) tilalmazza, melyről 1. még Vámossy, 273., 274., 279., 302. és Tschirch, I. 23. (évszázadok előtt a quidproquo, vagyis az ú. n. succedaneák használata szinte elkerülhetetlen volt, mert a gyógyszerész a rossz közlekedési és kereskedelmi viszonyok miatt gyakran nem tudta ellátni patikáját a sokféle hivatalos gyógyszerrel.) — III. Ferdinánd rendeletét jól áttekinthetőleg ismerteti Vámossy. (275—278. old.).
