Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 19 főleg epilepsziás betegeknél alkalmazták s ezek szent László sírját is nagy számmal keresték föl. Horváth Cirill (szt. László ördögűzésével kapcsolatban) több ilyen esetet említ „Középkori László-legendáink eredetéről“ szóló értékes tanulmányában. (Irodalomtört. Közlemények, 1928.) V. ö. Luk- csics Pál: Szt. László király ismeretlen legendája. (Budapest, 1930.) Mai szemmel nézve, nem szabad elítélnünk az exorcista eljárásokat, melyeknek egyikét-másikát most is nem egyszer igénybe veszi az idegbajok orvosa. E kötetben még gyakrabban lesz szó az exorcizmusról, itt csupán általánosságban akarok ráutalni néhány olyan irodalmi forrásra, mely jó vezérfonalul szolgálhat annak, ki e kérdéssel behatóbban kíván foglalkozni. Ilyenek a következők: 1. Stemplinger: Antike und moderne Volksmedizin, 50. és köv. old., (az exorcizmus antik formái, betegségdémonok stb.) s ugyanattól: Sympathieglaube u. Sympathiekuren in Altertum und Neuzeit (Í919.), 78. és köv. 2. Pradel 103. (ógörög és bibliai adatok). 3. Lippert 244. stb. (1. a tartalomjegyzéket!). 4. Franz II. 504., 528. (hosszú fejezet az exorcizmusról. Rendesen az epilepsiánál használták, mert ezt minden időben az ördög müvének tartották; 1. ugyanott II. 718.: „Fallende Sucht“ címszó alatt). 5. Bartels: Die Medicin der Naturvölker, 1893., 189. 6. A. Lehmann: Aberglaube u. Zauberei, 1925., 127., 687. 7. Richer, 10. old. — A későbbi magyar adatok közül itt említhetem meg Katona Lajos közleményét egy 17. századbeli ördögűző könyvecskéről (Ethno- graphia, 13. évf. 103.) és Kramer János György Henrik dr., a jeles botanikusorvos cikkét (kiről a Kameria-génusz lön elnevezve, lásd Flückiger: Pharmakognosie des Pflanzenreichs, 387.). Ö hazánk déli határszélein öt éven át mint katonaorvos végzett szolgálatot (v. ö. Commercium litterarium, 1732. évf., 363.) s ez idő alatt sok érdekes megfigyelést tett Magyarországon. Többek közt hosz- szabb leírását adja egy exorcizmusnak, olyan betegről, kit egy jezsuita pap mellett ő is kezelt. (Lásd u. o. 1734. évf., 129.) * 21. 1138. A johanniták ispotálya Székesfehérvárott. (Lásd Linzb. Eg. 21.) 22. 1148. és köv. Budai fürdők. — Ismeretes, hogy a budai melegforrásokat már réges-régen a magyarok letelepedése előtt használták a környék lakói. Róluk szóló hazai írásos emlékeink II. Géza korára (1148.) nyúlnak vissza, későbbi források igen gyakran említik Aquae calidae és Felhévíz néven a mai Császár- és Lukácsfürdő környékét. (V. ö. MOE. I. 150. és kiváló részletességgel s bő forrásutalással Linzbauer: Die warmen Heilquellen der Hauptstadt Ofen im Königr. Ungarn, Pest, 1837.) 1433-ban Bertrandon de la Brocquiere (1433.) említi, hogy fürdőház is volt ottan. 1519 körül az olmüci Taurinus (Stieröxel) István emlékezik meg a budai thermákról ^,Stauro- machia“ c. költeményének elején; (ez a költemény közölve van Engel, Mon. Hl—184.) Wernher, a 16. század közepén, királyi fürdőknek nevezi s azt mondja, hogy a forrásoknak oly forró a vizük, hogy keményre lehet bennük főzni a tojást. Mohammed és Musztafa basa (1566—79.) sok költséggel szépítgette és egy ázsiai építész közreműködésével falakkal keríttette be s 30 malommal bővíttette a fürdőt. 1584-ben Lewenklaw—Besolt, 2* 13. Szt. László, mint exorcista (A vatikáni 8541. sz. hagiografikus kódexből.)
