Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
310 Magyar orvostörténeti adattár özének egy tisztességes tál étekkel és egy forint árra borral. 5. Az ifjú borbély-mesterek tartoznak az halottat az sirhoz vinni, ha penig ezt nem cselekedik, hát két font viasszal, azaz huszonnégy pénzzel büntettessenek; holott penig az szolgáló ifjú mesterek közül valamelyik meghalna, az melyik ifjabb mester avagy utolsóbb, az szolgáljon helyette. 6. Az új barbélymester addig szolgát és barbély-legényt ne fogadhasson, míg az ő czéhét mindenekről meg nem elégítendi; valameddig penig szolgáló mester leend, addig tanult inast fogadni szabad ne legyen. 7. Az barbélymes- terek egyenlő és közakaratból két ezémestert válasszanak ő magok közül esztendőként karácson előtt két héttel. 8. Minden két hétben összegyűljenek az barbély-mesterek az ő rendekhez való dolgoknak eligazítására és az ezé ládájában mindenkoron adgyonak két-két pénzt, melyet költsenek az isten tisztességére, az szegényeknek, árváknak, betegeknek segítségére. 9. Ha valamely barbély mester az ezé táblájával hivattatnék az ezében és otthon lévén az hagyott órát elmulatnája, büntettessék egy font viaszszal. 10. Az ki megkéslelteti az ezé tábláját, avagy más mesterhez idején el nem boesátandgya, fizessen két font viaszt. 11. Az mely mester, főképen ha ifjú leend, más barbélymestert az ezében tisztességében megbántaná, avagy és az ezémesternek szólításával semmit nem gondoláiul, hát tizenkét font viasszal tartozzék az ezének. 12. Az ki a ezében zajog és csacsog s más mesternek, főképen penig az ezémesternek szavát nem akarja emberséggel meghallgatni, fizessen két font viaszt. 13. Ha valamely mester vagy ő maga, vagy felesége találtatnék valami undok bűnben, úgymint gyilkosságban, paráznaságban avagy lopásban és egyéb efféle szarvas vétekben, hát ez ily mester az váras birájának és az tanácsnak akaratjából az özéből kirekesztessék, az ő mestersége szerint való műtől megtiltassék mindaddig, míg az tanács előtt magát vagy az ő házastársát megtisztítandja. 14. Ha valaki az borbélyok közül másnak betegét vagy sebesét bekötendi és orvosolnia kezdi az előbbi gyógyító borbélynak híre és akaratja nélkül, tartozzék két forintot fizetni. 15. Ha valamely beteg gyógyulását nem reméllenéje, avagy sebes, az által, az ki először ő vele bánt és annak- okáért más borbélyt akarna hozzája hivatni, hát ez dologról az ezémesterek és ha szükség leszen, az több régi barbély-mesterek is igaz és jó lelkiismeret szerént való ítéletet tegyenek; ha az sebes és az beteg az ő vele bánó borbélynak tudatlansága avagy restsége és tunyasága miatt nem gyógyulhatott meg, hát az ő barbélyának semmi fizetéssel nem tartozik, sőt az rest és tudatlan borbély az ő betegétől nagy emberséggel váljék meg és őket megkövesse az gyógyulásnak haladékáért és egyébb kárért. Ha peniglen az első barbély tudós és az patienssel való bánásban szorgalmatos és serény volt, de az gyógyulás hirtelen nem lehetett az betegnek avagy az sebesnek engedetlenségéért, mértékletlenségéért vagy az betegségnek nagy és nehéz voltáért (mert néha az nyavalya bölcs mesterséget is meggyőz), hát ez ilyen beteggel vagy sebessel bánó első mester igazán megkívánhatja az ő munkájának és orvosságának árát, melyet ha megfizetem! az beteg avagy az sebes, úgy híjon annakutána más barbélyt, az ki ő vele bánjék. 16. Ha valamely idegen bujdosó borbély, mint egy hempler (himpellér) az itt való borbélyok ellen vagy titkon, vagy nyilván az bor- bélymíhöz kezd, hát ennek az ő mesterségéhez való szerszámokat az borbélyok elvegyék az birónak és az tanácsnak akaratjából. 17. Az mely barbély más borbély-mesternek szolgáját avagy apródgyát elidegeníti és ő hozzá csalandgya, birságoltassék tiz font viasszal. 18. Az ki más borbély
