Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

Magyar orvostörténeti adattár

15

zett, mint manapság'. Szent Antal keresztesei! azzal aratták nagy sikereiket e betegség gyógyításában, hogy tiszta, anyarozsmentes gabonát, lisztet és kenyeret juttattak a népnek. Sok helyen van szó arról, hogy a szerzetnek malmai voltak.

A Hain-féle krónika szerint a daróci antonita-kolostort 1288-ban alapították. Nincs okunk ebben kételkedni. Az oklevelek 1313-tól kezdve említik a kolostort és annak perjeleit. Állítólag IV. László telepítette oda a félvad kánokat, hogy a mezőgazdaságra szoktassa őket az antonita-szer8b. Remete szt. Antal, mint az ergotizmus (szt. Antal tüze, ignis sacer v. ignis scti Antonii) elleni védőszent. Botja végén és a kolostor tetején a íow-betű (helyesebben: kereszt), a csöngetyű és lábánál a disznó. Előtte térdelő, csonkalábú nyomorék, kinek balkeze lángot vet („ignis"). A falakon köröskörül kezet-lábat ábrázoló ex-voto figurák vannak felfüggesztve. (Régi metszet.)

zetesek segítségével, kiknek többek közt Darócon is kolostort építtetett (v. ö. Bal Jeromos: Szepesvára története, 1914. 33; a Szepesmegyei Tört. Társulat évkönyveinek 13. évi folyama). Megbízható történelmi adataink még nincsenek erről, de mindenesetre feltűnő, hogy a daróci templomnak egyik újabban feltárt falfestményén Krisztus kínzói kunsüveget viselnek (Kőszeghy). Másrészt kétségtelen írott emlékekkel bizonyítható, hogy Darócon még a reformáció idejében is működött a szerzet kórháza, szegényháza és az utazók részére rendelt menbáza. A 14. század közepe táján,

V. Orbán pápa bullájára hivatkozva, Kassa, Szepesváralja és Igló ispo