Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
16 Magyar orvostörténeti adattár tályainak vezetését is magukhoz akarták ragadni, ezen igyekezetük azonban az említett városok ellenállásán megtörött (v. ö. Wagner, i. m. III. 164. és Pajdussák Máté: Az iglói régi városi kórház története. Igló, 1912. 14.) Az I. Ferdinánd és Zápolya ellenkirályok közti szomorú versengés a kolostor hanyatlására vezetett. 1532-ben a Habsburgpárti Serédy-huszárok felgyújtották a savnyiki apátságot, mire az ellenfél pár nap múlva azzal felelt, hogy elpusztította Darócot (v. ö. Pirhalla Márton: A szepesi pré- postság vázlatos története, Lőcse, 1899. 183. A Szepesm. tört. társ. kiadványai, IV.). 1534-ben már annyira elszegényedett a kolostor, hogy Antal apát kénytelen volt hernádmenti malmukat eladni, másként nem tudta volna szerzetestársait és a betegeket ellátni. A daróci templomnak 1928 nyarán feltárt falfestményei elsőrangú művészi alkotások s mindenesetre a 14. század közepe előtti időből valók. Méltatásukat és hasonmásaikat lásd Kőszeghy értekezésében, 16—30. old. 17. (11. század.) Csodás gyógyulások szt. István koporsójánál.— „Bizonyos bénatagú s 12 évig inaszakadozott ifjú, kezeit és lábait nem használhatván, szülőinek segítségével szállíttaték oda; s visszanyervén az egész testének épségét, ő volt a csodajelek’ kezdője: ki nem henye futásával az oltárhoz, öregbítő a Krisztust dicsérőleg éneklő sokaság’ örömét. Ismét egy más hét évű gyermek, születése óta összezsugorodott idegei miatt négykéz-láb csúszott; kinek szülői, teljes hittel bízván a szent férfiú’ közbenjárásában, leborulván vele együtt a koporsó mellé, kegyelmet esdeklőnek. Ezt legott meg is nyervén, csodálkoztak, hogy fiuknak merevedt idegei tágulának... Midőn terjedni kezde mindenfelé szentek közé számításának híre, szent koporsójához kezdőnek sietni, a mint kitől tedbeték, Magyarország’ minden részeiből mindazok, kik valamelly betegség alá voltak vetve. De míg sok oda érkezék, sok súlyos betegsége miatt oda nem juthata, xit közben mégis hasonló kegyelmet nyerve meggyógyult. Azért a szent király’ jótékonyságának maradandó emlékjeléül sokan, kik általa nyerték vissza egészségüket, út közben, a hol meggyógyultak, nagy kőrakásokat halmoztak össze, mellyek azután is ott voltak sok ideig.“ (Szt. István első magyar király’ életirata Hartvik regensburgi püspök szerint. Ford. Érdy János. Pest, 1854. 35—36. old.) — Szent István különben életében is foglalkozott betegek gyógyításával. A mellékelt képen, mely a matbeóci főoltárról való, kézrátevéssel gyógyít meg egy előtte térdelő alakot (v. ö. „A királyi érintés gyógyító erejéről“ c. értek., MOE II. 13.). 18. (11. század.) A kolozsvári ispotály (hospitale, xenodochium) a ll. század óta egészen a legújabb időkig (majdnem 900 éven át!) szt. Erzsébet nevét viselte. A 16—17. századi oklevelekben szt. Lélek-, szt. Jobb- lés Jóób-) kórház néven is emlegetik. Egyik hagyomány szerint szt. László alapította. Legrégibb írott emlék, mely a kórházról s a Szamoson épült malmáról szól, 1366-ban kelt (v. ö. Jakab I. 303—310., ki a leprások és lueti9. Szt. István beteget gyógyít (kézrátevéssel; v. ö. MOE II. 13.). A matheóci főoltár festménye. 15. század.
