Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

Magyar orvostörténeti adattár

301

Personen zu grab getragen.“ (Hain lőcsei krónikája, 1910., I. 130.; T. T. 1904. 54.) — Ez évben oly hevességgel kezdődött a pestis Lőcsén, hogy rövid idő alatt 2500 ember esett áldozatául, azokon kívül, „kik kertekben, kórházakban, klastromokban rakáson feküsznek.“ (Bohusch: Descriptio Scepusiae.) A pestis megszűntével csodálatos dolgok történtek. Azon épületben, mely iskolává alakíttatott át, kísértetek nyugtalanították a lakókat. Éjféltájban egész vadászjeleneteket lehetett hallani. A kopók ugattak, a vadászkürtök hangoztak, a kergetett vad szűkölt, a vadászok kiabáltak, az ajtósarkok csikorogtak, miáltal az éji csend annyira felzavartatott, hogy a bennlakó tanulók nagy rémület között elfutottak a felvigyázó személyzettel együtt. Örökét, azok között tanult, bátor férfiakat rendeltek a kísértetek házába, mind hijába, azok is hallották a kísértetek lármáját és megrettenve hagyták el a rémek e tanyáját. Utoljára a tudományosságáról híres iglói lelkészt és főesperest Janschiust hívták meg a kíséi’tés tanulmányozására és a titok megoldására. Janschius csak a közvéleménynek adott kifejezést, állítván, hogy a pestisben hirtelen meghaltak lelkei nyugodalmat nem találnak és haza járnak. Ezen véleményének következő versben adót kifejezést:

Vana recesserunt per inanes corpora ventos

Pestis ad infaustum fuerat mortalibus omen

Claudere namque omnes fata sumprema vidi.

(Száz., 1882., 771.)

1087. 1601. Fabuschi György dr., Sárosmegye főorvosa (50 frt évi fizetéssel) és Thurzó Miklós udvari orvosa. Lásd róla W., I. 42. nehány adatát. Kétségkívül azonos avval a Fabusius-szal, kiről azt mondja Ernyey (Gyógysz. Folyóirat, 1907., 83.), hogy 1611. a körmöcbányai rektori állásra is folyamodott s a város lelkésze nagyon ajánlotta, mert jól érti a botanikát. A rektorságot azonban nem kapta meg s kénytelen volt továbbra is a heti 4 frt fizetéssel járó conrectorsággal beérni, 1617-ben bekövetkezett haláláig. Fabuschig néven is szerepel (v. ö. 1611. év alatt.) — b) Wexius (Vexio) Kristóf „medicus oder doctor“, a bányavárosokban mint orvos akar letelepedni. A selmecbányaiak dicsérik. (Körmöcbányai városi levélt., Ao 1601. oct. 29., tom., I. 33., 1. 2.) — c) Peverella Cézár, Basta György hadvezér erdélyi udvartartásának orvosa. (Névleg említi Veress: Basta I. 503. V. ö. MOE, I. 71.)

1088. 1601. Jeszenszky (Jessenius) János mint wittenbergi tanár és dékán: lásd Pick Jess. 83. és köv. old. (Ebben az évben disputáit ottan Gombos Boldizsár miskolci fi, a magyar náció széniora; értekezésének címe: De universi perfectione libri duo. Szinnyei nem ismeri.) Ugyanekkor jelent meg Jesseniusnak második főmunkája: az Institutiones chirurgicae, mely sok önálló kritikát és megfigyelést tartalmaz s mely munka alapján Gurít azt mondja, hogy Jessenius volt a racionális sebészet megalapítója a német egyetemeken. Különös érdeme, hogy szembenézett azzal az előítélettel, hogy a tudományosan képzett orvost degradálja, ha késhez nyúl. (A híres hallei tanár, Hoffmann Frigyes, még 1738-ban is azt hirdeti, hogy a művelt orvos saját méltósága ellen vét, ha vág, éget, vagy tapaszt helyez a betegre, bízza ezt a borbélyokra, fíirdősökre és kőmetszőkre, kik mindenütt szép számmal vannak!) Az Institutiones részletesebb ismertetését 1. Picknél (101. és köv. old.), a császári udvarnál való kellemetlenségeit u. o. 192. és köv. old., a besztercebányai gyűlésen való szerepét 239-