Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
302 Magyar orvostörténeti adattár és köv., arcképeiről: 256. és Magyarországon élő Dániel nevű fivéréről: n. o. 212. Mint már máshol (MOE, I. 251.) említettem, Jesseniust, nyelvének kivágása és lefejezése után, fel is négyelték Prágában. A felnégy élésről azonban törvényszéki szempontból megjegyezhetem, hogy nemcsak Ausztriában' As másutt divatozott, hanem nálunk is ősrégi múltja van s nyomait ma is megtaláljuk népünk nyelvében (v. ö. Kertész, 242.). így Kassai József becses Szókönyvében (1833.) olvasható ez a népies jókívánság: a hóhér négyeljen fel (3., 420.). A felnégyelés (Mária Teréziának 1768-ban kiadott büntető törvénykönyve, a Theresiana, szerint) főleg a felségsértőket illette: a négy részre vágott holttestet a város négy főutcáján külön-külön bitófára akasztották vagy szögezték. Már szt. István így büntette a lázadó Koppány (Kupa) vezért: testét fölnégyeltette s a dara- hókat Veszprémben, Esztergomban, Győrött és Székesfehérvárott közszemlére tétette. Fazekas Mihály Ludas Matyijában is találkozunk avval a megszégyenítő szólással: négyeim való, de a mai népnyelvben már teljesen megszűnt az eredeti jelentéssel való kapcsolat, mert a Tájszótár szerint négyei vagy élné gyei a. m. megver, elpáhol; „úgy elnégyelte, ahogy csak tutta“ stb. 1089. 1601. Városi bába Sopronban, ki hivatalos esKüt is tesz. (Fizetését 1. Sopron Mon., II. 159.) 1090. 1601. Gyógyszerészek. Taxa medicamentorum. — A soproni gyógyszerészek ellen már a 16. században sok a panasz, hogy nagyon drágán adják a gyógyszereket; ezek a panaszok a következő században erősen szaporodnak s a város tanácsa gyakran inti őket, hogy az előírt taxához tartsák magukat. Lásd: Sopron sz. kir. város monográfiája, 1890., II. 154. (13. §. 1601.; a régi és rossz gyógyszereket tartó városi patikárosnak felmondanak és 8 nap alatt be kell szüntetnie iparát); u. o. I. 81. (14. §., 1632.); I. 103. (4. §., 1658.); I. 130. (1672.); I. 410. (31. §., 1614.;) I. 423. (16. §., 1619.); I. 428. (15. §., 1620.); I. 434. (36. §., 1623.; a gyógyszerészek négyszeres, ötszörös árat számítanak fel!); I. 445. (18. §. 1627.);. 1091. 1601. Pestis. — a) Körmöcbányán. „Pestiferae contagionis praecautio.“ (Körmöcbánya városa levéltárában: Anno 1601., tom., II. 43., 1., 3.). — b) Besztercebányán. Az erre vonatkozó forrásutalásokat lásd Jurkovich értekezésében, továbbá „Besztercebánya múltjából“ című munkájában, 9. old. — c) Erdélyben: lásd Quellen, V. 315., 437. — d) Pestis és marhavész Zólyommegyében, Besztercebányán: 1. Commercium Litterarium, Norimbergae, 1739., 93. — e) Ez év augusztus 9-én Gonzaga Ferdinand Felső- magyarország főkapitánya inti Kassa város tanácsát, hogy tekintettel a Lengyelországban s a szomszédban uralkodó pestisre, az országos vásárokat ne tartsák meg. A közgyűlés nem akart beleegyezni, de a tanács mégis a főkapitány kívánsága szerint cselekszik, mert Scholtz Ádám kassai német pap is pestisben halt meg (P. N. G.). — f) Malus (Jablonovszky) Pál mosóéi, majd galgóci és modori evang. iskolaigazgató értekezése: De peste. (Lányi Illés: Defensio libertatis Christianae c. könyvében, Bártfa, 1599, jelent meg. — V. ö. Fabó 3, Szinnyei, VIII. 472.) 1092. 1601. a) Mészárosok ellenőrzése. Sopronmegye statútuma: „Valamikor valamely helyen az mészáros húst akar vágni, addig meg ne vágja az ökröt, tehenet, borjút avagy báránt, míg az város avagy falubeli hűtős bírót oda nem hívja és annak meg nem mutatja; ha penig hír nélkül megvágná, törvényen büntettessenek meg és az hús el vétetvén tőlük az szegényeknek adattassék.“ — Corp. Statut., V. (1.) 86. — b) Utasítás a húslátóknak. A vágásra kerülő marha egészséges legyen, továbbá a kenyérnek és a
