Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
300 Magyar orvostörténeti adattár század elején élt, mert akkor még meg sem született (v. ö. Szinnyei, XIV. 1182.); nem „Erdély melegforrásairól“, hanem csak a Nagyszeben melletti égő forrásokról (aquae ardentes) írt, még pedig nem 1600-ban, hanem 1673-ban (lásd az utóbbi évszám alatt!) s amit írt, az nem volt mű, hanem csak egy rövid, Vollgnad boroszlói orvoshoz intézett levél; maga a forrás nem volt meleg forrás, hanem aqua frigidissima, a belőle áramló gázokat .azonban meg lehetett gyújtani s akkor a víz színén elégtek, stb. 1083. 1600. Sebészek. Fürdősök. — a) 27 okirat a lőcsei fürdősök és sebészek különféle ügyeiről az 1600—1699. közti évekből: Lőcse város levéltárában XII. oszt., III. csomag, 103. szám. —■ b) Pest városának elöljárósága Pálffy Miklós gróf pártfogásába ajánlja Borbély György sebészt, kinek a török urak, midőn a török császárnál voltak, török ispabiságot szereztek volt azon szolgálataiért, melyeket nekik tanúsított. Borbély ugyanis „az ő mestersége szerint való dolgokban jó és híres mesterember volt.“ Borbély ez ispahiságot tudta s akaratán kívül kapta; ezen állását sohasem használta fel a keresztények hátrányára; sőt sok nyomorult rabért esedezvén, sokat használt. (Jedlicska, P. M. 716.) 1084. 1600. Keglevics Terézia grófnő, Homonnai Drugeth Zsigmond gróf özvegye, Homonnán (Zemplén vm.) ispotályt alapít. (Linzb. Eg., 22.) — ugyanebben az évben Pozsonyban is létesül egy xenodochium. 1085. 1600. Morbus Hungaricus. — Ez évben jelent meg ifj. Ruland Mártonnak, II. Rudolf udvari orvosának, terjedelmes könyve: „De perniciosae luis Vngaricae tecmarsi et curatione“ (Frankfurt), mely azután több kiadást ért. 1610-ben „De morbo Ungarico recte cognoscendo et feliciter curando tractatus novus“ (Lipsiae, J. Apel), címmel jelent meg s e kiadás 50 kortörténetet is tartalmaz, többek közt Fugger császári titkos tanácsosét és Ruland András regensburgi orvosét, ki fivére volt. A betegség tünetei közt megemlíti a lencséhez hasonló kiütéseket, melyekről a betegséget febris lenticularis-nak is nevezik. Érdekes, hogy már 1600-ban említi az „evaporatio insensibilis“-1, holott Santorio (Sanctorius) híres munkája: „Oratio in archilyceo Patavino anno 1612. habita: De medicina statica aphorismi“ csak 1614-ben jelent meg (Velencében). Ruland könyvének részletesebb ismertetését 1. Győrynél (50—57. old.). Pia, Ruland János Dávid, pozsonyi orvos volt. Ruland Mártonról lásd még: Bibliografie ceské historie (3. kötet, Prága, 1906; ismertetve: Mitteilungen, 6. évf., 1907. 292.) és Szathmáry, 274—274. (Mindkét munka Rulandék alkimista munkáit és működését ismerteti.) Haeser (II. 110.) hibásan tulajdonítja az elől említett (a morbus Hungaricusról szóló) könyv szerzőségét idősb Ruland Márton lauingeni orvosnak, mert ez a szerző atyja volt (v. ö. Pick Jess., 176., a jegyzetben.). 1086. 1600. Pestis. — a) „Volt iszonyú nagy döghalál“ (Erdélyben). Mikő: Erdélyi történelmi adatok (1858.), III. 38. — b) Pozsonyban. „Der Tendlmarkht soll abgeschafft, und wegen der betler die heuffig in die heuser schleichen, ein fursehung geschehen, damit nicht durch sy ein Pest causiret werde.“ (Pozsony város statútuma, 1600. dec. 11.). Corp. Statut., IV. [2.] 231. — c) Reisenleuter János, kassai polgár (1600. dec. 7.) kéri a városi tanácsot, hogy az infectio miatt lezárt fürdőben, mivel már — hála Istennek — a járvány alább hagyott, engedjék meg a fürdést. (PNG.) — d) Lőcsén: „Eodem Anno hatt bey dieser Stadt die Pest so erschröcklich grassiret, dasz in die vierthalbtausent Menschen mehr alsz weniger sind gestorben, da esz auffs höchste kommen, hatt mann in einem Tag auf 80
