Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
298 Magyar orvostörténeti adattár Sőt már a klasszikus ókorban is ismeretesek voltak a méreg gyűrűk. Régi történetekben gyakran olvassuk, hogy legyőzött hadvezérek (Hannibal), csalódott szerelmesek stb. a gyűrűjökbe rejtett méreggel ölték meg magukat. A 15. században Velencében a méreggyűrűknek olyan fajtája tűnik fel, melynek finom, mérgezett tüskéi voltak; akivel oly gyűrűvel kezet fogtak, állítólag el volt veszve (Szendrei, 11.) Ez iránt is alapos kétségeim vannak; ilyen módon legfölebb baktériumos eredetű fertőző anyagokat lehetne beoltani valakibe megfelelő sikerrel, ezeket azonban a 15—16. században nem ösmerték. (A nyílmérgekkel való mérgezés egészen más; itt a nyíl benne marad hosszabb ideig a sebben, vagy bele törik a bőralatti rétegekbe, tehát elég idő van a méreg felszívódására; míg az, kinek az említett tüskés gyűrűt a markába nyomták, rögtön elkapta a kezét, nem volt idő a méreg oldódására.) A legtöbb régi méreggyűrű csak arra szolgált, hogy bei]ne erős hatású mérgeket lehessen eltartani s alkalomadtán felhasználni. Ilyen gyűrűk, úgy látszik, nálunk is voltak. Szendrei az ő munkájában egy ilyen méregtartó gyűrűnek a rajzát is közölte (3. tábla, 51. szám), mely a Tarnóczy Gusztáváé híres gyűrűgyüjteményében volt 56. Méregtartó gyűrűk a Cluny-múzeumból. (L. Courtadon után.) (ez a gyűjtemény is külföldre, Angliába, került!) s Zolnay Vilmos birtokában is van egy családi gyűrű (ma is az ujján hordja), melyben mérget lehetett tartani. Azt hiszem, hogy a Nemzeti Múzeum háromezerre menő gyűrűgyüjteményében is akad hasonló. L. Courtadon érdekes cikkében (Aesculape, 1912. aug.) több olyan méregtartó gyűrű képét adja (a párisi Cluny-múzeum és mások gyűjteményeiből), melyeket a külföldön s főleg Olaszországban viseltek. Többnyire arzénessav volt a belsejükben. Könnyű szerrel felnyithatók voltak és ha alkalom kínálkozott, a bennük levő mérget a kijelölt áldozat ételébe hintették. Nem volt egykönnyen felismerhető. mert a régiek levese stb. nem volt tiszta, átlátszó folyadék, hanem a sok fűszertől különben is zavaros, továbbá a konyhaedények sem voltak átlátszók, hanem fémből valók. Az arzénnel különben nemcsak így mérgezték meg az áldozatokat, hanem úgy is, hogy az ingókét hintették be vele (ilyenkor súlyos bőrgyulladások, fekélyek keletkeztek s ezeket az orvosok rendesen sypliilisnek nézték) vagy pedig a cipőbe, saruba helyezték (ez az eljárás azonban már nem volt olyan hatásos, mert a harisnya vagy kapca többé-kevésbé megvédelmezte a lábak bőrét). Nagy ritkán azt is megtették, hogy kézzel, sőt a penis-szel (!) a hüvelybe vitték be a mérget. Courtadon méregtartó zsebórák és láncon függő ékszerek, fülbevalók,
